Zoey élete minden szempontból egyre bonyolultabbá válik. Más örülne, ha egyszerre három pasi üldözné a szerelmével, ő azonban szép lassan kezd beleőrülni, hogy képtelen választani Heath, Eik és Loren közül. De ő azzal is tisztában van, hogy ezt a hármas játékot nem sokáig űzheti...
Az is komoly problémát okoz neki, hogy barátaival nem oszthatja meg a gondjait, mert fél, hogy akaratlanul is elárulnák legnagyobb ellenségének. Retteg Neferet visszatérésétől az Éjszaka Házába, mert tudja, hogy a Főpapnő nem tűri, ha szembeszegülnek vele. Márpedig Zoey-nak pontosan ez a terve. Vissza akarja változtatni Stevie Rae-t, és ezért bármire hajlandó. Még arra is, hogy fegyverszünetet kössön Aphroditével...
És amikor azt hiszi, ennél rosszabb már nem lehet a helyzet, hirtelen történik valami, ami nem csak Zoey életét, de az Éjszaka Házát és az egész vámpírtársadalmat veszélybe sodorja...


Nagy várakozással kezdtem bele a könyvbe, még az aktuális olvasmányaimat is félre söpörtem, annyira kíváncsi voltam a történet folytatására. Zoey a harmadik kötetnél még mindig csak harmadéves, fogalmam sincs, hanyadik kötetben fog ugrani akkorát a történet, hogy jobban pörögjön az idő. Az előzőekhez híven itt is egy hónapot ugrottunk csupán az időben az előző kötet óta, ami valljuk be, nem sok idő, de legalább izgalmas, és lehet több köteten át nyújtani a történeteket (hm, jó kis fogás a Cast családtól...).
Visszakanyarodva a cselekményre, Zo hatalmas slamasztikába keveri magát, mint mindig... ez a kötet most a pasiügyekről szól, és arról, hogy az ifjú főpapnőpalánta hogyan boldoguljon a Sötétség Lányainak feladataival, hogy mentse meg Stevie Rae-t az emberségének elvesztésétől, és mindennek tetejébe Neferet elől is meg kell húznia magát, ha nem akar problémát a gonosz Főpapnővel. A kötetben hatalmas(nak szánt) fordulatok kavarják össze a fejünket Loren személyében, bár én végig gyanakodtam rá. Ahogy viselkedett Zoeyval, abból mindig arra következtettem, hogy valami nem százas a pasassal, annyira sunyi volt, hogy az még Anita Blake Jean-Claude-ját is kenterbe verte volna... de nem árulok el semmit, bogozzák ki, kedves Olvasók. :)
Zoey azt sem tudja, hol áll a feje, annyira leköti a gondolatait a három pasas, leginkább erről folyik a szó.
Közben megoldást talál a félvámpír-félzombi Stevie Rae megmentésére is, melyben akad egy kéretlen segítőtársa, így sikerül... -ne stabilizálnia Stevie Rae romló állapotát, ha nem húzza keresztül a számításait egy rakás rejtélyes vámpírgyilkosság az iskola környékén...
Zo minden tőle telhetőt megtesz, erején felül... viszont elhatárolódik barátaitól, ami kissé önzővé teszi... nagyon sokszor kell nyilvánosan is kijavítania magát, mert a többes szám helyett, csak magára gondol. Kicsit kezd a fejébe szállni a hatalom, nagyon jól jellemezték ezt korábban a kötetben (Aphroditénak volt egy nagyon frappáns megjegyzése a hatalomról, és lám, igaznak bizonyult).
Továbbá szűzies énének az sem tesz jót, hogy vergődik a három pasi hálójában, mindenképp elkélne neki egy felnőtt segítség, hogy ki tudja bogozni a szálakat, és ki tudja önteni a lelkét, hiszen sok titkot kénytelen rejtegetni... sajnos nem épp a legjobb kezekbe kerül e tekintetben, amiért nagyon sajnálom... a sok felesleges gondolatkör miatt pont a legnagyobb kakiba kavarja magát.
Néhol kicsit ellaposodott a cselekmény, talán azért, mert folyamatosan azt várom, mikor bontják már ki azt a rengeteg titkot, ami a történet mögött lappang... remélem valamelyik kötetben kibontják, mert ha nem, akkor sarokba hajigálom ezeket a szép Kelly köteteket! :)
Az iskolai élet kicsit háttérbe tolódik, hiszen iskolai szünet van az Éjszaka Házában, a cselekmény is kevés, sokkal több Zoey belső monológja, ami őszintén kezdte egyre kevésbé kedveltté tenni a lányt a szememben, de belátom, hogy talán szálkát keresek benne, mert kit ne csapna fejbe az egó, ha az írónők ennyi minden extra spiritusszal elhalmozzák, majd használati utasítás nélkül "csináld ahogy akarod módon" magukra hagyják a védtelen könyvszereplőt?!
Továbbá biztos vagyok benne, hogy a könyv pasiközpontúságáért, és a tinikönyvbe egyáltalán nem illő szexi jelenetekért Miss Cast a felelős, mert egy felnőtt nem hinném, hogy ennyit hagyná káromkodni az amúgy imádni való szereplőit (kezdett már kellemetlen és idegesítő lenni számomra Erin és Shaunee személye, remélem ez elmúlik majd). Ami még zavart a könyvben, hogy nem bírtam elképzelni Zoey anyját... hogy lehet valaki aki történetesen szerette egyszem lányát, később ennyire ellene forduljon, hogy még egy normális szülinapi ajándékot se tudjon neki venni? Kezd egy kicsit a True Blood sorozat Tarájának mamájára hasonlítani nekem, aki olyan agymosott módon borul bele mindenféle vallási megmozdulásokba, és hagyja magát a saját orránál fogva vezetni. Ennél a Lindánál még Petunia néninek is több esze van a HP-ből, és az már nagy szó!
A történet megint a legizgalmasabb résznél ér véget, ebben nagyon jók a szerzők. :)

Összességében nekem tetszett a kötet, remélem azért a további kötetek a kritikákkal ellentétben nem fogják kedvemet szegni, mert továbbra is tetszik ez a HP-re hajazó sulis motívum a tanárokkal meg minden. Ami viszont idegesített, hogy süt a sztoriról, hogy koppint a HP-ra, drága Zo nagyvonalúan a szánkba rágva meg is említi, hogy ő olyan különc, hogy még ezt is olvasta... teszem azt a mai világban az számít különcnek, aki nem olvasta (most úgy általában beszélek, semmi bajom a HP-vel csak a könyvben néztem nagyot, hogy ezt most minek?). A vámpír sztárok ötlete egyszerre tetszik is, meg meg is ijeszt... minden ilyen jelenetnél arra tudok gondolni, hogy Angelina Jolie, vagy a másik nagy kedvencem Jonny Deppről mikor derül ki, hogy vámpír? Jaj, ez zavart.

Értékelés: szigorúan 4 csillag, mert néhol untam
Kedvenc szereplő: Aphrodité
Nem-tetszik szereplő: Loren Blake
Kedvenc jelenet: Stevie Rae elszállásolása