Igor Malev, a dúsgazdag orosz vállalkozó csak egy dologra tud gondolni: egykori feleségére, Ewára. A férfi jóképű és gazdag, ám mégis boldogtalan, mert társa évekkel ezelőtt elhagyta egy divattervezőért. Csalódását Igor máig nem heverte ki, s bármi áron vissza akarja hódítani szerelmét.
A cannes-i filmfesztiválra készül, mert úgy tudja, hogy Ewa is ott lesz – új férje oldalán.
S a mértéktelen luxusban lubickoló Szuperosztály tagjai között, a győztesek és a modern élet hedonista játékainak világában megkezdi 24 órán át tartó erőszaksorozatát.
Igor maga a vibráló és jéghideg intelligencia, ezért a kibékülés sem lehet mindennapi.
Megígérte, hogy egész világokat fog elpusztítani azért, hogy közel kerülhessen szerelméhez.
És az ígéreteit mindig betartja…

Igor, az orosz milliárdos, képtelen elfogadni, hogy felesége, Ewa elhagyta őt. Még akkor sem, ha az imádott nő hozzáment egy másik milliárdoshoz, és láthatóan nem vágyik a társaságára. A számító, intelligens, és elhivatott orosz éppen ezért elutazik a Cannes-i filmfesztiválra, hogy személyes "üzeneteken" keresztül beváltsa volt feleségének tett ígéretét: "világokat fog elpusztítani a magasabb rendű szeretet nevében", hogy Ewa lássa, Igor még ezt is megteszi érte. Igor sajátos felfogását tükrözi, hogy az "univerzumok elpusztítása" gyilkosságsorozatot jelent. Abban reménykedik, felesége megfejti a szerelme zálogaként szolgáló bizarr üzenetet, és visszatér férjéhez, és boldogan élnek a közösen megálmodott Bajkál-tó melletti vityillójukban. Ám nem minden ilyen zökkenőmentes, ahogy azt az enyhén borult elmeállapotú, de mégis valahol emelem-a-kalapom zseniális elme eltervezte.
Láthatjuk a cselekmények bonyolult szövevényén keresztül, mely több szálon fut, például:
1. a modell, akinek minden vágya Cannes-ban feltűnni
2. a filmrendező hölgy, aki mindent egy lapra tesz fel
3. a szupermodell, aki tervezője álmát készül megváltani
4. a divattervező, aki a semmiből küzdötte fel magát a felső tízezerbe
... Igor mindegyikük életét közvetve megváltoztatja azzal, hogy istent játszik, és keresztülhúz pár számítást, pár életet beáldoz szerelméért, hiszen úgy tartja: "Ezen a világon csak a szerelem ér meg mindent. A többinek semmi értelme sincs." A nagy napon számtalanszor meginog, láthatjuk belső küzdelmeit, viszont veterán katonai profizmusa nem hagyja lankadni gyilkolás közben. Erkölcsisége, és a lelkiismerete nem hagyja nyugodni, végül megszállottsága, rajongása mindig meggyőzi az ellenkezőjéről.
Mikor minden összedőlni látszik körülötte akkor, mikor látja, terve nem éri el a megfelelő eredményt, egy valaki tudja visszatartani, mégpedig első áldozata, Olivia.
A könyvből ez az egyik kedvenc jelenetem, ebbe próbálta betuszkolni az író ennek a bomlott gazdagnak a filozófiáját.
" -És miért kell elpusztítani egy világot?
- Hogy újjáépítsem a magamét.
(...)
- És hogy akarja ezt megvalósítani?
- Mennyit tud maga a varangyok viselkedéséről?
(...) ha egy varangyot beleteszünk egy edénybe, amibe a saját élőhelyének vizét töltöttük, végig mozdulatlanul tűri, amíg melegítjük a vizet. A varangy nem reagál a hőmérséklet fokozatos növekedéseire, a környezet változásaira, és amikor felforr a víz , felpüffedve és boldogan hal meg.
(...)
Olivia nem egészen érti, mi köze van ennek a világ elpusztításához. Igor így folytatja:
- Én úgy viselkedem, mint a felforralt varangy. Nem vettem észre a változásokat. Azt hittem, minden rendben, hogy a rossz majd elmúlik, csak idő kérdése. Kész voltam meghalni, mert elvesztettem azt, ami a legfontosabb volt az életben, és ahelyett, hogy cselekedtem volna, csak lebegtem bambán a vízben, ami percről percre forróbb lett.
- Mit veszített el?
- Valójában nem is veszítettem el semmit: vannak pillanatok, mikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak. Mondjuk tegnap láttam a feleségemet egy másik férfival. Tudom, hogy szeretne visszajönni hozzám, hogy még mindig szeret, csak nincs bátorsága megtenni ezt a lépést."

Ez a jelenet is mutatja, hogy Igor pontosan tudja, ő hol rontotta el, viszont folyamatos féligazságokkal áltatja magát, és igazolni akarja igazát. Ez a jelenet azért is különleges számomra, mert itt kimondja, miért teszi mindezt, és csak ennek a szereplőnek, végén pedig ez a lány fogja végigkísérni őt, mint második lelkiismeret.
Sokan nem kedvelik ezt a kötetét Coelhonak, mert olyan világot mutat be, ami távol áll tőlünk, hétköznapi emberektől. A hatalom (és a gyilkolás), a felső tízezer unalmas, és eseménytelen világába pillanthatunk be, Igor, az orosz maffia egyik alakja, Hamid, a divatdiktátor, és felesége Ewa szerelmi háromszögén keresztül. A könyv egy nap cselekményeit darabolja szét, ráadásul több szálon futtatva, ami megnehezíti az olvasót, hogy egyben lássa a cselekményt. Nekem minden a végén állt össze, addig csak kapkodtam a fejem, és igyekeztem megjegyezni a szereplőket. Mégis azt kell, hogy mondjam, nekem tetszett a könyv. Olyan súlyos mondanivalót ír le, amit megformálni, és megvalósítani, pláne 400 oldalon keresztül (ami Coelhonak nem átlagos oldalmennyisége) nem egyszerű feladat. Éppen ezért lesz vontatott a cselekménye, mert egy nap, sok cselekményszál, és úgy érezzük elszédülünk a sok történéstől. Valójában én úgy képzeltem el, mint egy filmet, vagy egy színházi darabot. Jelenetek váltogatják egymást, és egy narrátor pedig bepillantást enged a szereplők fejébe. Nem egyszerű olvasmány, bennem mély nyomokat hagyott.

Kedvenc szereplő: Jasmine
Utált szereplő: Hamid
Kedvenc jelenet: Olivia és Igor a padon ülve beszélget
Jasmine és Gabriela utolsó közös jelenete

Értékelés: 3 pont az 5 pontból, (mert egy napot 400 oldalban leírni...)