Miután a természetfeletti erők feltámasztották Elenát halottaiból, a jóképű, gondterhelt Stefan másra sem vágyik, mint hogy biztonságban tarthassa őt. De amikor elcsalják Fell's Churchből, a vonzó, nagy hatalmú Damon kihasználja a lehetőséget arra, hogy meghódítsa Elenát, nem is tudva, milyen veszedelem fenyegeti mindkettejüket. Egy gonosz lény szállta meg a várost, és egyre erősebbé válik. Képes a kedve szerint irányítani Damont, ugyanakkor Elena és a lány új képességei is vonzzák. De nem csak Elena ereje kell neki: a lány halálára szomjazik.

A vámpírnaplók könyvváltozatának ötödik kötete olyannak hatott számomra, mint egy színdarab, melynek szereplői ki-be járkálnak a színpad és a színfalak között, és van, amikor sosem találkoznak a szálak.
A többrétegű-dimenziójú-szálú cselekménysorozat a halottaiból visszatért Elena körül forog, aki újra tanulja az életet Stefan oldalán. Barátai aggodalmai ellenére Stefannak a rosszfiú Damon jóvoltából (aki kap egy kis löketet a rosszfiúktól), el kell utaznia, hogy megoldást találjon arra, hogyan éljen együtt továbbra is szeretett Elenájával. Ez után minden fenekestül felborul Fell's Churchben: az Öregerdő körül gyülekező mágia kifacsarja a képzelet határait, a szereplők meglepően kezdenek viselkedni... míg Elena Stefant kutatja, addig ő és barátai veszélyben forognak, és Damont is megszállja az "ördög"...
A cselekmény nagyon vontatottan és lassan indul. Eleinte nagyon nehéz volt megszoknom, hogy az írónő látszólag ötletszerűen ugrál a jelenetekben, és a szereplők nézőpontjait is gyorsan váltogatja. Nem könnyítette meg a dolgomat az sem, hogy számomra minden olyannak tűnt, mintha egy bepárásodott ablaküvegen keresztül néztem volna a történetet... sosem tisztult ki a kép, és az utolsó pillanat után is a sötétben voltam tartva, mert nem találtam elegendőnek az eseményekre adott magyarázatokat később sem. Mindez lehet azért, mert még nem volt szerencsém a korábbi kötetekhez, mindenesetre furcsa atmoszférát teremtett az írónő a könyvnek.
A történet meseszerű volt, bugyuta kis szereplőkkel (mindenki naivan hisz Elenában, aki maga a megtestesült tökéletesség és őt mindenki szereti...), a történések megfogalmazása néha szemérmes volt, néhol viszont horrorisztikus (a malakh-októl kirázott a hideg, az erdőről nem is beszélve) épp ezért nem tudom eldönteni, hogy ez a történet fiataloknak, vagy felnőtteknek készült-e.
Minden hibáját összevetve be kell vallanom, hogy tetszett a történet, még akkor is, ha nem tudtam kiigazodni a szövevényes sztorin. Annyian lehúzták ezt a könyvsorozatot, hogy nem gondoltam volna, hogy mégis tetszeni fog. Imádtam benne Damont, és bár Elenácska nem érdemli meg, én mégis nekik drukkolok, amíg Szent Stefan távol van. :) Matt kifejezetten visszatetszést keltett bennem, mert nem láttam még ennyire bizonytalan pasit (a sorozatban azért egy árnyalattal tökösebb), Caroline pedig sokkal visszataszítóbb, mint a filmben (ahol kifejezetten szerettem). Elena viszont kap egy hatalmas piros pontot amilyen beszólásai voltak a kötet végén, jókat mulattam rajta, ahogy bepipul. :)
Szóval mindent összevetve, aki azt várja, hogy olyan az egész, mint a filmsorozat, az bele se kezdjen, mivel ezt egy lapon sem lehet említeni, néhol a szereplők nevei sem azokat takarják, akik valójában a filmben vannak (nézzük például kiszúrták a szemem egy Isobellel... aki a filmben tudtommal mást takart...). Nekem nagyon tetszett a könyv és biztosan el fogom olvasni az előző négy kötetet, és a további kettőt is. Kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni. :)

Kedvenc jelenet: Elena és Damon a teraszon
Utált jelenet: Amikor Matt, Bonnie és Meredith a kocsiban ülnek az Öregerdőben
Kedvenc szereplő: Damon (ki más?)
Utált szereplő: Sinicsi és Miazo

Értékelés: 3,5 / az 5 pontból