Egy férfi, akit arra kárhoztattak, hogy örök élete során több ezer asszony szeretője legyen. Julian mindent tud a nőkről; miként szóljon hozzájuk, mi a lelkük kulcsa és legfőképpen, hogyan tüzelje fel a testüket. Ám Julian átkozza azt a napot, amikor büszke spártai katonából szerelmi rabszolga, dicsőséges hadvezérből vágyakozó nők szexuális játékszere lett. Másnak a gyönyörű testek, a kéjes női sikolyok elérhetetlennek tűnő vágyak, neki véget nem érő kínok. Egy napon Grace Alexander hívatja a szexrabszolgát, hogy kielégítse vágyait, de a fenséges asszony – oly sok nő közül először – felfigyel a büszke férfira, és kettőjük szerelme talán még a szörnyű átkot is megtörheti…

Ezt a kötetet szülinapomra kaptam ajándékba, de már régóta nézegettem a borítóját. Féltem, hogy túlságosan csöpögni fog a felesleges romantikától, és az idegeimre fog menni a felesleges nyáladzásokkal...
Nos a helyzet a következő: csalódtam. Méghozzá pozitívan.
Kenyontól ez az első könyv amit olvasok, de biztos vagyok benne, hogy lesz még tőle könyvem. Nem akarok becsapni senkit, valóban romantikus regényről van szó, viszont olyan gyengéden bánik mindkét főszereplőjének érzelmeivel, hogy ezt a fajta vágyódást jól esett olvasni, pedig érzelmi válságom idején kaptam kezembe a könyvet, és még így sem kaptam sírógörcsöt, és nem estem zavarba. Sőt, nagyon jól mulattam, sokszor megmosolyogtam a szereplőket, a görög félisten botladozását (bár annak férfias, és inkább szexi formájában, nem idétlen Mr. Bean bénázást képzeljen el, kedves Olvasó). Tetszett, hogy főhősnőnk nem tökéletes, sőt, kifejezetten átlagos kinézetű, és nincs eltelve magától, hanem próbál idomulni az új szituációhoz. A szereplők nagyon megfogtak, kezdve a legjobb barátnőtől az istenekig. Újdonság volt számomra, hogy a fél Olümposz-hegy lesétál a modern New Orleansba, és megmutassa a meglepően emberi vonásokkal felszerelt görög isteneket. Némi legenda, meg mendemonda is belevegyült a történetbe, mégsem éreztem magam történelemórán (nem, mintha zavart volna engem), az írónő megfelelően bánt az információmennyiséggel.
Bár, ha a cselekményt vesszük alapul, nem sok minden történik: cirka egy hónap történéseit írja le, ezalatt Iulianosz és Grace lakásában töltik inkább az időt, és a legtöbbször azzal vannak elfoglalva, hogy egymás után sóvárogjanak, de mindezt olyan lendületes megfogalmazásban jeleníti meg az író, hogy valahogy fel sem tűnik... kicsit néhol unatkozhat az ember, ha nincs a megfelelő passzban a romantikus felhőhöz, ami szükséges a könyvhöz, de a humora, és a kíváncsiság, hogy mit akar a görögökből kihozni a szerző... feledteti azt, hogy a történet egy szerelmi szálból áll. Aki akcióregényt, meg vérengzést várt ettől a könyvtől, az csalódni fog. Aki szeretne romantikusat is, kicsit mást olvasni mint az átlagvámpírromantikus sztorik, akkor fogjon bele. Én nem csalódtam, pedig kritikus vagyok a romantikus irodalommal szemben.

Kedvenc szereplő: Erósz
Utált szereplő: Aphrodité
Kedvenc jelenet: amikor Selena, Grace és Iulianosz vásárolnak

Értékelés: 4 pont az 5-ből