Anonyma nyara - 2012 nyarán a kezembe akadtak...

Kicsit eltűntem a köztudatból, mert akadtak némi nehézségeim, de most megújulva igyekszem felvázolni, mi is akadt a kezembe az elmúlt nyáron. Sajátos helyzetemnek köszönhetően a tervezettnél több időm volt olvasni, ezért mikor számba vettem, mit olvastam a 3 hónap alatt, igencsak elkerekedett a szemem, mert önmagamhoz képest is sokat olvastam. Persze még többet olvashattam volna, ha minden időmet erre fordítom, de sajnos (vagy épp szerencsére) a német tankönyvet is bőszen kell emelgetnem, szóval a német tananyag olvasottsága is magas nálam... :D (Ezért tervezem, hogy a polcomon téli álmot alvó német nyelvű regényeimet is szép lassan el kell olvasnom...) A csillagozást elkezdtem kiterjeszteni tízes skálára én is... mivel sok blogolónál láttam, bár akkor még nem láttam értelmét, hogy én is hasonlóval éljek. Aztán a sok sok ötcsillagos könyvem után rájöttem, hogy igencsak elfogult vagyok a könyvekkel, ezért igyekszem minél tárgyilagosabban, minél precízebben csillagozgatni, hogy a kedves olvasók, akik erre tévednek, valami érdemlegeset is olvassanak az ömlengések helyett. :D Most beleveszem a listába azokat a könyveket is, amiket csak elkezdtem, majd lejjebb foglalkozom azokkal, amiken végig is rágtam magam. :) Olvasási sorrendben: 1. Cassandra Clare: Csontváros 2. Nalini Singh: Angyalcsók - Angyali vadász 2. 3. Cecelia Ahern: Lány a tükörben 4. Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel - Tündérkrónikák 4. (nincs kiolvasva) 5. Kurt Tepperwein: Itt és most élj! 6. Vass Virág: Krásznájá Moszkva 7. Janet Evanovich: Szingli fejvadász 2. 8. David Safier: Jézus szeret engem 9. Shoko Tendo: Jakuzák holdja 10. Leiner Laura: Szent Johanna gimi 1. A kezdet 11. Rhonda Byrne: A titok 12. Paulo Coelho: Brida 13. Rhonda Byrne: Az erő (nincs kiolvasva) 14. E.L. James: A szürke ötven árnyalata (nincs kiolvasva) 15. Kelley Armstrong: Awakening , Az ébredés - Sötét erő trilógia 2.

Cassandra Clare: Csontváros ********* Annó a második kötetével találtam szembe magam, mikor egyik molytársamnak, Nita Könyvgalaxisnak vettem meg születésnapjára. Akkor még csak nézegettem a borítót, de nyár elején jobbnak láttam elolvasni, és nagyon megtetszett a történet. Mivel már túl vagyok a friss olvasási élményen, de emlékszem, mennyire lázban tartott a cselekmény, és nagyon várom már, hogy a második kötet is a kezembe kerüljön (mpfh... logisztikázom még...). Tényleg jár a 9 pont neki.
Nalini Singh: Angyalcsók - Angyali vadász 2. ****** és fél* A gyakorlatom miatt lassan tudtam olvasni, viszont az első kötet pörgése mellett kicsit csalódnom kellett. Nem tetszett, hogy annyira húzzák-vonják az időt a kölcsönös angyal-kisangyal kapcsolattal a szereplők, miközben a háttérben valami baromi nagy esemény készülődött!! A sok "csipp-csöpp"-pel meg "kicsivadász"-okkal már kezdett az idegeimre menni, de VÉGRE a vége kárpótolta magát. Mindent egybevetve továbbra is tetszik a sorozat hangulata, örülök, hogy a főhősnőnk múltját kicsit megismertük, továbbá Raphael sem maradt számunkra ismeretlen, megismertük az angyal mögött megbúvó... nos, angyalt. Azért csak 6,5 pontot kap számomra, mert a két főszereplő egymás közti szexuális huzavona elvonja a figyelmet a cselekményről, ami alapvetően számomra izgalmasabbnak és érdekesebbnek ígérkezett a főszereplők enyelgésénél. Bocsánat, de úgyis tudni, hogy összejönnek, nem? :)
Cecelia Ahern: Lány a tükörben ***** Cecelia Aherntől bájos kis történetecskékre bukkantam, meglepetésemre kettőt is találtam a vészesen vékonyka kis könyvben, de a könyv bámulatosan csudiszép kivitelezése elfeledte velem a könyv vékonysága felett érzett csüggedtségemet. A két novellához nem tudok mit szólni. Lehet, hogy lázas voltam olvasása közben, de akárhogyan forgattam a könyvet, nem találtam az Aherntől megszokott rózsaszínű vattacukorfelhős befejezést. Mind a két történet meglehetősen szokatlan volt,és némelyik (az első novellácska esetében) egészen borzalmas volt és ijesztő. Ám el kell ismernem, attól még nem rosszak a kis novellák, de ez merőben szokatlan volt. Nagyon. Azért is kap csak 5 pontot, mert ez az a könyv, amit nem tudok hova tenni. Lehet, hogyha nem lenne olyan szép kivitelű a könyv, akkor még kevesebb pontot kapott volna. :(
Vass Virág: Krásznájá Moszkva ***** Hozzá kell tegyem, hogy a pontozáshoz az is hozzátartozik, hogy eddig abban a hitben éltem, hogy utálom az ilyen "csajos sztoris" könyveket. Vass Virág elérte nálam, hogy az általam tőle első ízben kézbe kapott könyvet (hát az úúgy volt, hogy megláttam a borítót, a pirosra festett oldalszéleket,és a magassarkút a képen és a MOSZKVA feliratot - ekkor tanultam oroszul még - és már meg is vettem)úgy tegyem le, hogy fontolgassam nemcsak Virág többi könyvét, hanem még Fejős Éva és a többi kortárs csajos könyv írónők könyveit is megismerjem. Merőben szép teljesítmény. A történet tehát nagyon tetszetős volt, jó volt a szereplők összeboronálása, a főhősök küzdelme és mindennapjai, kicsit beleéltem magam a cselekményekbe (talán azért, mert kórházban fekve olvastam a ballerina kórházas jeleneteit), így teljes volt a siker. Az 5 pontom tehát a kezdeti bizalom pontja, ne tessék csüggedni. Ez azt jelenti, hogyha ismertebb lesz számomra a műfaj, akkor már differenciáltabban tudom értékelni az ilyen típusú könyveket (mivel én alapjáraton vámpíros-para-krimi ésstb. irányultságú vagyok).
Janet Evanonvich: A szingli fejvadász 2. ****** A drámázás után egy kis könnyedségre vágytam, és sajnos pont olyan könyvet kaptam a kezembe, ahol a koporsós fekete humorra Mazur nagyival (akit imádok) nem voltam vevő. Ezt leszámítva a könyv nagyon tetszett, hozta a színvonalat, hatására ismét megnéztem az első részt filmen, de a koporsós hülyeség miatt kicsit pihenek a harmadik rész előtt. A pontozás is annak szól, hogy rosszkor olvastam a könyvet, de legközelebb, vagy a következő kötet esélyes a 6 csillagnál magasabb pontszámra.
David Safier: Jézus szeret engem ******** Ez a könyv abszolút telitalálat. Jelzem, hogy nem olvastam még a Biff evangéliumát (mint a jól ismert Biblia paródiát – illetve annak könnyedebb felfogását :D), továbbá a Pocsék karma sem került a kezembe, csak annyit tudtam Safier humoráról, hogy jó. Na de, hogy ennyire jóó?! Másfél nap alatt befaltam a könyvet, folyamatosan gurgulázva a röhögéstől, és törölgettem a könnyeimet. Bírtam az egész történetet, és a befejezés sem lehetett volna ennél jobb. Nem lihegi túl a Bibliát – bár a George Clooney poénon nagyon felhúztam a szemöldököm, hanem tisztes távolsággal kezeli. Szóval szerintem az olvasásából sem adódnak felháborodások szerintem. :) 8 pontos.
Shoko Tendo: Jakuzák holdja – egy gengszter lányának visszaemlékezései ******* Elég vegyes érzelmeim vannak a könyv cselekményeivel kapcsolatban, és mindig elgondolkodtat, hogy az európaitól merően más kultúrák milyen…. másak tudnak lenni a mi szemünkben. Nagyon tisztelem ezt a nőt, aki minden titkolózásnak dacára felvállalja a történetét, és szinte naplóként, képekkel elénk tárja a rideg valóságot. Azt mutatja, hogy az egzotikus Japán sem olyan, mint amilyennek gondoltuk. Vagy épp – pont olyan, amilyennek sejtettük. 7 pontos, enyhén katartikus. Amikor leteszed a könyvet, akkor megtörlöd a homlokod, hogy hála égnek, ilyen veled nincs.
Rhonda Byrne: A titok ******** Sokáig vonakodva, sőt, némi ellenszenvvel tekintettem eme könyvre az Édesvíz boltban. Mivel ott mindenféle "vonzás törvénye"-s könyvet lehetett zsákszámra találni, ezért nem izgatott ez a könyv se. Belenézve láttam, hogy csekély vastagságú lenne, és borzalmasan drága. Ámde a kórházban mégiscsak a kezembe került a mellettem fekvő nagyon derűs és aranyos hölgytől, aki a lelkemre kötötte, hogy amíg őt operálják, olvassam ki. Igazából mondhatom azt is, hogy a könyv kicsit megváltoztatta az életemet. Eddig is elég pesszimista gondolkodású voltam, de a könyv olvasása során jöttem rá, hogy nagyon pesszimista voltam, és igazából a hülyeségeimet meg is felezhetném azzal, ha kevesebbet aggódnék, idegeskednék... és akkor kórházban sem kötnék ki. Azóta elkezdtem olvasni Az erő-t is, és nem sajnáltam rá a pénzt, mert megéri. Ha másért nem, csak azért olvasd el valamelyiket, mert annyit dicsérik az olvasót benne, annyira nagyszerű embereknek vagyunk kikiáltva a könyvben, hogy a legnagyobb önbizalomhiányos is furcsán fészkelődni kezd a székben közben. :) 8 pontot kap azért, mert jót tett velem (bár nem szeretem az olyan könyveket, mely úgy lett megírva, hogy inkább mások írtak bele, az író pedig összefércelte... de jelen esetben ettől is hajlandó vagyok eltekinteni). :)
Paulo Coelho: Brida ********** A könyvről már írtam kritikát a moly.hu-n ezért nem ismétlem magam: "Meglepő olvasni az értékeléseket, meg a tudat is, hogy mostanában mennyien nem szeretik Coelho műveit. Én eddig még csak 3 könyvét olvastam, de mindegyik „bebújt a bőröm alá”. Jó, oké, nekem is furcsa volt a Bridánál, hogy a mágiát keveri a kereszténységgel, ami alapjáraton két ellentétes dolognak tűnik, de valójában egy és ugyanaz. Mármint a keresztény vallásgyakorlat és a boszorkányság között senki sem vonhat párhuzamot, én sem, mert rögtön keresztre feszítenek érte, de minden vallásnak egy alapja van, mégpedig az, hogy hagyjuk, hogy vigyen minket valami előre, amit nem látunk, csak bízunk benne, hogy hatalmasabb, és erősebb nálunk. Ilyen szempontból szinte „mindegy”, hogy az ember Istenben, a környezetben, a szexben vagy a tudományban találja meg a nyugalmát, ha egyszer megleli. Nekem eddig ez a kedvenc könyvem tőle, mert én még hiszek a lelkitársak megtalálásában. Tündéri gyerekmesében élek, de legalább ebben jól érzem magam. :) Amúgy a könyvet valóban csak azoknak ajánlom, akik nyitottak kívülről nézni a vallásokat, mert különben rettenetesen felháborodnak majd a boszik és a kereszténység keverésében, ha ettől nem tudnak elvonatkoztatni." Kedvenc könyveim egyike, tehát 10 pontot kap tőlem. Igen, elfogult vagyok. :D
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. A kezdet ****** és fél* Nagyon tetszett a történet, és várom is a folytatást. Plusz csillagocskák azért, mert Óbudán játszódik, és már sajnos nem lakom ott, mégis nagyon jól esett gondolatban arrafelé nosztalgiázni *hüpp-hüpp*. A folytatást viszont nem tudtam olyan könnyen (még) kézbe venni, ezért esett ennyit a pontozása nálam. Viszont ígéretesnek, viccesnek találtam a könyvet, ezért remélem, hogy a többi könyv további csillagokban fog tobzódni nálam. Ajánlom azoknak, akik szeretik a sulis tiniregényeket, de szerintem a felnőttek is jót szórakoznak rajta. Abszolút kivi vagyok az összes többire! :) 6,5 pont, kezdésnek.
Kelley Armstrong: Awakening, Az ébredés- Sötét erő trilógia 2. ******** és fél* Nagyon nehezen vettem fel a fonalat, mert még tavaly olvastam az 1. részét, de tudtam, hogy akkor is izgatottan hagytam abba a könyvet. Nem csalódtam az in medias resben, nagyon jól sikerült a könyv, és izgatottan fészkelődve várom a sorozat befejező kötetét. Nagyon érdekes dolgok derültek ki Cloé családjáról, és nagyon tetszik, ahogy egyensúlyozik a két pasi között, és Torit is megkedveltem. Szeretném tudni az egész történet megoldását, mert kevés nekromantás regény van, és ki voltam éhezve erre a típusú paranormál könyvre. :) 8,5 pont, abszolút szeretem-könyv. :) Nos, akkor ennyi mára. Vanna könyvek a listán, amiket még nem olvastam ki teljesen, így azokat akkor fogom kielemezgetni már cizelláltabb formában, mikor a végére érek. A továbbiakban igyekszem aktívabb lenni, bár a netem ebben a borongós időben keveset enged, de reménykedni szabad... Jó olvasást Nektek! :)

posted under | 0 Comments

Ne szólj bele a tündérek dolgába! - Vörös telihold


Sookie Stackhouse életének megszokott szereplői a környezetében élő vámpírok és alakváltók. Vérkötelék fűzi a helyi vámpírközösség jóképű vezetőjéhez, a főnöke alakváltó, a bátyja pedig vérpárduc… A helyiek számára azonban a vámpírok rejtélyes, félelmetes lények, a vérfarkasok létezéséről pedig sejtelmük sincs.

Egészen mostanáig. A vérfarkasok és az alakváltók úgy döntenek, hogy kilépnek a világ elé, és felfedik valódi természetüket.

Először úgy tűnik, minden rendben van. De nemsokára egy vérpárduc megcsonkított testére bukkannak a bár mögött, ahol Sookie dolgozik. A lány ismeri az áldozatot, és úgy érzi, segítenie kell a gyilkos felkutatásában.

Azt azonban nem sejti, hogy Bon Temps-t még nagyobb veszély fenyegeti. A vámpíroknál és vérfarkasoknál sokkal ősibb, sokkal hatalmasabb lények háborúra készülődnek. És Sookie természetesen megint az események középpontjában találja magát…


Ez a kötet is olyan gyorsan olvastatta magát, mint a másik nyolc. Ez a kötet is olyan izgi volt, mint a másik nyolc. Ez a kötet is bővelkedett vérfajokban, tündérekben, vámpírokban és gondolatolvasókban. Ez a kötet is bővelkedett Ericben is! Ezt a kötetet is szerettem!

Sookie éli a megszokott életét, igyekszik megszokni az új változást, hogy a vámpírok mellett a vérfarkasok is felvállalták magukat az emberek előtt. Először minden úgy tűnik, hogy teljesen jól megy. Aztán Eric megkéri egy szívességre. Aztán meggyilkolnak egy vérpárducot. Aztán megjelenik Sookie tündér dédnagyapja, hogy nyugtalanítsa egy kicsit. És aztán a bigott vámpírellenesek immáron vérfarkas ellenesekké válnak. Sookie-t elárulja egy barátja. Aztán pedig számtalanszor csapdába csalják. Végül pedig a saját életén kívül aggódhat a többi ember életéért is, mert természetfeletti háború közeledik (miután Sookie túlélte a vámpírok marakodását, a vérfarkasok hülyeségeit is az előző kötetekben, ráadásul a boszorkányok eszén is túljárt... mégis újabb veszély leselkedik rá).
Nagyon elégedett voltam ezzel a történettel is, Harris továbbra is lendületesen ír. Szeretem Sookie mindenen felülkerekedő gyakorlatias agyát, és Eric most is lenyűgözött. Sajnálom, hogy Jason nem olyan jó viszonyban van a húgával, mint kellene, de megcsillant a kötet végén a remény, hogy lehetnek még jó testvérek. Fény derül néhány régi titokra is a múlttal kapcsolatban, és néhány szereplőt el is vesztünk a kötet végére. Kicsit lehangoló, hogy pár szereplőt megszeretek, és most kinyíródnak/ eltűnnek etc, de ez a szükséges rossz, Eric és Pam még megvan, szóval mehet tovább a sztori. :D

Továbbra is ajánlom a Stackhouse rajongóknak a könyvet, szerintem ebben sem volt semmi hiba. Egyszer sem unatkoztam. :)

Kedvenc jelenet: Eric, mint mindig
Utált jelenet: amikor kiderül ki a vérpárduc gyilkosa
Kedvenc szereplő: Niall, mivel itt valahogy "emberibb"
Utált szereplő:Arlene kicsit furi lett a könyvben

Értékelés:
5 pont/ az 5-ből

Láss az álca mögé! - Csontváros


Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.


Általában a jó könyvekkel mindig el vagyok maradva, csupán azért, mert a saját kedvenceimet olvasom újra,és újra. Így maradtam le ennek a könyvnek is az időbeli élvezetéről, de bepótoltam, és mindent megért. Emlékszem, ennek a második kötetét vettem két éve Nita_Könyvgalaxis születésnapjára, akkor még nem is tudtam, hogy ez egy ILYEN jó történet!!
Szeretem az angyalmitológiát, de ebben kérem minden volt: Clary Fray egy hétköznapi, szégyenlős, vörös, alacsony, szeplős kis tinilány (már vártam, hogy szemüveget is viseljen, de nem. :D) aki véletlenül belecsöppen egy titokzatos világba, amit a jelek szerint csak ő képes látni. Anyukájával hektikus a viszonya, apukája régen meghalt, csak Luke bácsikája van (akit érdekes módon a könyv elején kicsit idősebbnek hittem, mint Clary anyját, de a könyv vége felé totál kifiatalodott az agyamban... így egy kicsit furcsa volt nekem), és legjobb barátja, Simon. A látszólag unalmas élete egyik napról a másikra felbolydul: anyját elrabolják, ő pedig megsebesül, és egy különös világba csöppen egy helyes szőke srác kíséretében, akit Jace-nek hívnak.
Később kiderül, hogy az unalmas múltjának van külön története, és a megmagyarázhatatlan furcsaságok, amiket látni kezd a világból, mind valóságosak. Kiderül, hogy nem az, akinek hitte magát, és olyan világban kell helyt állnia, ami idegen tőle. Viszont egész jól sikerül ez neki. :)
Nem szeretnék spoilerezni, de mégis kell egy picikét (tehát, aki gondolja, itt annak SPOILER következik:) Piszkálta az agyam a tipikus starwars-os klisé /"ájemjórfátöör."/, és amennyire vártam a nagy igazságot, annál jobban huppantam a földre attól a kis csavartól a végén. Nagyon bejött! (Najó, ez talán mégsem volt annyira spoiler, sikerült virágnyelven fogalmaznom, juhé!)
A történet nekem nagyon tetszik, teljesen magával ragadott az egész hangulata. Minden szereplő jól kidolgozott volt, a történet is olvastatta magát. Nem tudok róla rosszat mondani. :) Ajánlom mindenkinek, aki szereti a nefilimeket, démonokat, vámpírokat, vérfarkasokat, boszorkánykat et cetera.

Kedvenc szereplő
: Simon
Utált szereplő: Hugó. Jobban utálom, mint Valentiné-t.
Kedvenc jelenet: amikor másodjára visszamegy a kis csapat Clary otthonába, a jósnőhöz.
Utált jelenet: Hugó utolsó fellépésekor. Enyje! :D
Értékelés:5 pont/ az 5-ből

Hogyan nem tudod elkerülni az árnyakat? - Veszélyes álmok


"Századokon át tartó stabilitás és béke után felborul a tündérudvarok közötti egyensúly. Irialnek, a Sötét Királynak új kihívással kell szembenéznie. Ha kudarcot vall, vérontásra és brutális erőszakra kell számítani.

A 17 éves Leslie semmit sem tud a tündérekről és a viszályaikról. Egy nap megtetszik neki egy hátborzongatóan gyönyörű, szemeket és szárnyakat ábrázoló tetoválás. Meg van róla győződve, hogy ez a szimbólum hozza el számára
a változást, amelyre kétségbeesetten vágyik.

A tetoválás valóban megváltoztatja, de nem úgy, ahogy remélte. Különös dolgokat és baljós változásokat tapasztal: Leslie és Irial sorsa összefonódik. A lány egyre mélyebbre merül a tündérek világába, képtelen ellenállni a csábításnak."


Hol is kezdjem? Ebben a kötetben az előző kötetben megismert Aislynn egyik barátnője életébe nyerhetünk bepillantást. Leslie elég szerencsétlen családi kötelékben él, úgy próbál az őt érő fájdalmaktól szabadulni, hogy rászánja magát egy tetoválásra. Ám a tetoválással és a tetoválóval van némi bibi... Nyúl (akit esetenként Nyuszifiúnak hívott Irial, amin harsány kacarászásba kezdtem...) a tündérek könnyeit és vérét használja fel, hogy megjelölje vele a halandó embereket. Az Árnytündérek könnyeit és vérét. Leslie kiválaszt egy különleges motívumot, és így kerül az Árnyak tündéruralkodója, Irial vonzáskörébe.
Leslie próbál ellenállni a "sötét oldal csábításának" (bocsánat, hétvégén Star Warst nézettek velem, és ezt most muszáj volt beszúrni. :D), viszonylag kevés sikerrel. Ami a jó oldalon tartja, az Niall, akiről mi, olvasók tudjuk, hogy tündér, és mint ilyen Leslie számára és viszont, tiltott dolognak számít, mivel a nyárkirálynő legjobb barátait csakis védelmezni lehet, semmi más.
Kevés időm volt olvasni a könyvet, ezért valószínűleg elég ambivalens leszek ezzel a történettel kapcsolatban. Igazság szerint többet vártam a könyvtől, amit végül nyújtott nekem. Viszont egy hatalmas pirospont az írónőnek, hogy egész végig vakargattam a hátam, mert én is szeretnék tetoválást, és a tetoválás iránti vágyat olyan plasztikusan meg tudta fogalmazni, hogy már-már fejvesztve rohantam volna a tetoválószalonba. :D
A Leslieben történt változásokat teljesen meg tudom érteni, így az ő karakterével nem volt nagyobb gondom, viszont Irial viselkedését nem tudtam hova tenni. Hol uralkodós volt, hol pedig gyerekes. Nem tartottam logikusnak, hogy egy több százada élő tündérnek ilyen gyorsan ÉRZÉSEI legyenek, holott köztudott, hogy a tündérek kicsit sótlanabbak... legalábbis az én fejemben nem lesz rögtön egy kegyetlenséget imádó árnykirály ilyen kezesbarika. Tetszett, hogy gondoskodni próbál a saját halandójáról, de nem tetszett, hogy ezt egy árnytündér teszi, aki a legkegyetlenebb... nagyon bírtam Bananach tündért (még akkor is, ha néha "Banán"-nak volt kedvem olvasni a nevét...), remélem találkozom vele a következő részben. Hiányoltam a télkirálynőt a történetből.
Tetszett azonban, hogy az olvasó bennfentessé válik a történet megértésének szemszögéből, hogy Leslie semmit sem tud, mi pedig mindent tudóan bólogatunk a könyv olvasása közben, hiszen le tudjuk venni, hogy mi történik Keenan és Aislynn között, miért viselkedik furcsán Niall ésatöbbi.
És most, ami nem tetszett: a könyv utolsó negyede úgy össze lett csapva, olyan összevisszaság volt a Leslie élete a tetkóval, hogy tisztára összezavarodtam tőle. Értem a koncepciót, hogy miért is volt ez a trükközés, hiszen mindent Leslie szemével látunk, de akkor sem tetszett. Semmi sem tetszett a végéből. Még a megoldás sem. Talán az utolsó jelenet, amikor Leslie-t figyeli Irial és Niall, az még úgy megnyugtatta a felháborodásomat.
Ajánlom, hogy a következő jobb legyen. :)

Értékelés:
3,5 pont az 5 pontból
Kedvenc szereplő: A haláltündér a Crows Nest-ből. Végre valaki, aki nem esik bele ész nélkül Irialba! Niallt nagyon megkedveltem. :)
Utált szereplő: Keenant továbbra sem tudom megszokni. Ren sem volt a szívem csücske.
Kedvenc jelenet: a tetoválásról szóló jelenetek
Utált jelenet: voltak benne unalmas és altató részek, leginkább Leslie élete nem tetszett a "sötét oldalon".

A tündérkirálynők olykor harapnak... Veszélyes játék


A tündérek kedvesek és bájosak?
Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.
Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket…
Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!
Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?
Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát.
Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet. Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása – erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete.

Mivel sokan Moninghoz hasonlították, és garantálták, hogy ugyanolyan jó ez a történet is, ezért nekikezdtem. Nem csalódtam benne.
Rögtön teljes pattogás és kavarodás van a történetben, az én hangulatomhoz mérten néha annyira izgalmas volt a történés (mivel Aislinn néha elszólta magát, akkor már tövig rágtam a körmöm), hogy az unalmas tanórán úgy bökött oldalba a padtársam, és kénytelen voltam utólag jegyzetet másolni. Meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni, bár az az igazság, hogy a könyv több kegyetlenséget sugall a tündérekről, mint amennyi valójában látszott rajtuk. Keveset tudunk meg abból, hogy Aislinn miért fél annyira a tündérekről, mert ködösen célozgat rá, de nekem úgy tűnt, mintha a nagyija nevelte volna belé ezt az irracionális félelmet a tündérek iránt, nem úgy láttam, hogy ezek a tündérek olyan nagy problémát okoztak volna... még jelenetet kellett rendeznie a tündéreknek is, hogy demonstrálni tudják a királyuknak, hogy mennyire le vannak süllyedve. Amit sajnálok, az az, hogy nem mutatta be a könyv a környezetet. Azt említik, hogy egyre hidegebb van, de nem érzékelik, hogy mihez képest. Vannak esetleg katasztrófák? Több a bűnözés? Vagy megmagyarázhatatlan halálesetek esetleg? Semmi ilyesmi. Egyszerűen csak a szereplők körül forog a világ. Arra is a második kötet elején döbbentem rá, hogy az előző kötetben kimaradt a szereplők jellemzése, legalább pár szóval? Seth csak sötét (hajú? öltözetű? szemű?), Keenan volt esetleg jobban kidolgozva, de Aislinnt hol szőke hajúnak gondoltam, hol barnának. Nem érzékeltem a többi szereplőt is, mindegyikük arca egybefolyt előttem, mert néha csak a nevek voltak kiindulópontok, meg a jellemek. Jó lett volna jobban megismerni a szereplőket, de ezt is csak utólag vettem észre. Míg olvastam a könyvet, az teljesen magával ragadott, beszippantott. Szóval a cselekmény nagyon jó, észre sem vettem ezeket a hiányosságait. Amúgy aki Moningot szereti, ne ugorjon nagy lelkesedéssel bele, mert egy hajszálnyival gyengébb kötet, viszont többféle tündér van benne kidolgozva, mint Moning világában, és másik szívfájdalmam az, hogy míg Moning tündérei Írországban vannak, addig ez a sztori "csak" Amerikában játszódik.
Féltem, hogy "alkonyatos" lesz, hogy Aislinn csapot-papot otthagy a tündérfiú kedvéért, szerencsére nem így tűnik. :)
A végét nem igazán értettem, mert nem tartottam igazságosnak azt, akivel Keenant összehozza az író, mert Keenan szerény véleményem szerint meg sem érdemli ezt. Nem volt logikusan követhető az érzelmi szál, bár ezt inkább ráfogom a nyárkirály változatos hangulatára. Remélem a következő kötetben többet megtudok, mert ha nem, akkor visszamenőleg vonok le pontot a könyvből. :)
Ajánlom azoknak, akik szeretik a tündéreket, és a pörgős cselekményt. Akik szeretik a tájleírásokat és a megfogalmazott körülményeket, részletes szereplőismertetést, azok lehet, hogy csalódni fognak, mert ez a kötet egyből a konfliktusra borul rá, viszont így nagyon is olvastatja magát. :) Jó szórakozást hozzá! :)

Értékelés: 4 pont az 5-ből
Kedvenc szereplő: Donia
Utált szereplő: Keenan (elkényeztetett, határozatlan, másokra csimpaszkodó kis ficsúr)
Kedvenc jelenet: a Seth-es jelenetek tetszettek
Utált jelenet: amikor Keenan meglátogatja jégkirálynő anyját. :)

Egy lány, akivel mindig minden történik... Por és hamu


A Katrina hurrikán borzalmas pusztításai és a vámpírtalálkozó felrobbanása után Sookie Stackhouse épségben van, bár kissé feldúlt. Szeretne visszatérni dolgos hétköznapjaihoz, de közben halálra aggódja magát eltűnt barátja, Quinn miatt. De az események most is váratlan fordulatot vesznek, és hősnőnk ismét egy véres ütközet közepén találja magát. De amikor már nem repked mindenfelé kitépett szőr, és vér sem folyik többé, Sookie-nak rá kell jönnie, hogy már semmi sem lesz olyan, mint annak előtte...

Sookie különleges képességgel megáldott ember. Ennélfogva minden szerencsétlenség érdekes módon körülötte történik. Mindig mindenki az ő segítségét kéri, a vérfarkkasok és a vámpírok is számon tartják, és ha ez nem lenne elég, még a tündérek közé is bekerül (a sima egyszerű alakváltókról nem is beszélve... ja, és a boszorkányokat kihagytam?). Mégsincs az az érzésem, hogy Sookie-ra ezért haragudnom kéne, mert mondjuk két vámpír verseng a kegyeiért (Ericnek lesz egy hatalmas felismerése, jujj dejóóó :D ), még ott van pár alakváltó is. Hétköznapi ember szinte szóba sem jön. Sookie lesz a falka barátja és a vámpírok védelme alatt álló gondolatolvasó. Valahogy ez engem ismét Anita Blake-re emlékeztet, de továbbra sem haragszom Sook-ra. Miért sem? Mert Sookie mindeközben nem panaszkodik. Természetesen ki van akadva a történteken, és mégis próbálja a normális vágányba terelni az életét. Nem hagyja ki a munkanapjait sem, mindig átvészeli a napokat, és szabadnapján pontosan olyan hétköznapi dolgokat csinál, minta vásárlás, takarítás, könyvtárba járás és rokonokkal találkozás. Az, hogy esetleg közben rátámadnak, megpróbálják megölni, új, nem épp hétköznapi rokonok tűnnek fel, mások ballépései miatt hatalmas lelki megrázkódtatásokat kell elszenvednie, elveszti a természetfeletti barátai egy részét? Ezen Sookie képes túllépni. Nem sajnáltatja magát. Nem lesz nagyképű. Nem tart meg feleslegesen nem működő kapcsolatokat. Józanul ítél és végtelenül jó szíve van. Ezért is szeretem Sookie Stackhouse-t. Mert bebizonyítja, hogy ő igenis próbál ugyanolyan lenni, mint mi, egyszerű emberek. És éli az unalmas Bon Temps-i életét. Szeretnék én is ilyen unalmas életet. :D
Mindenkinek ajánlom. Nem volt olyan intenzív, mint az eddigi Sookie könyvek. Nem csapott agyon a nagy feszültség, előre kiszámíthatóak voltak a dolgok, de mindez nem veszít a könyv értékéből. Szerintem ez egy ilyen felvezető kötet volt a többihez, mert van olyan érzésem, hogy a tuti még csak most kezdődik... :)

Kedvenc jelenet: amikor Eric rájön a nagy titokra
Utált jelenet: nem is nagyon volt ilyen, talán amikor Quinn családja meglátogatja Sookie-t
Kedvenc szereplő:Niall
Utált szereplő: Bob (nem tudtam sajnálni. Idegesít egyszerűen.)

Értékelés: 5/5

Nagy számvetés, avagy Anonyma hanyagsága guillotone után kajabál...


Ejj ejj ejj...ez a tavalyi év hagy némi kívánnivalót maga után egy molyocskának. Nem igazán voltam annyira precíz, mint szerettem volna. A drága főiskola és a tény, hogy a partnerem nem moly, ergo nem nagyon olvashatok mellette, rányomta bélyegét a tavalyi évem mérlegére. Viszont ez az idei évben sokat javulhat, tekintve, hogy Kindle-kütyü segítségével javulni fognak az olvasási arányaim, mivel nem fogom a táskában összetörni a féltett könyveimet, és több időt kell szánni az olvasásra is.
No lássuk a tényeket: 2011-ben el akartam olvasni legalább 50 könyvet, ebből 18 és fél sikerült.
A tavalyi év legnagyobb sztárja számomra Karen Marie Moning volt, melyet Katamano moly unszolására vettem kézbe, és nem csalódtam, sőt, már függő vagyok. :) Egyszerűen imádtam Barronst és a Könyvesboltot, Mac részletekre kiterjedő nőcis figyelmességét, és a könyv teremtette Írország (Írország nálam külön szívecskéket érdemel)hangulatát, kiváltképp Dublinét.
Megszerettem a fantasy világát a Grimpow-val (ami az első recikönyvem is volt), azt hiszem lassan ismét jöhet hozzám a Gyűrűk ura világa, mert beleszerelmesedtem ismét a vándorlásba, a lovakba, a fák illatába, és a zörgő kardokba. :)
Várólista csökkentős játékban sajnos csak egy könyvet végeztem ki, A félúton a sírhoz című Cat és Bones könyvet. Így második nekifutásra (elsőre belefáradtam, de Katamano ismételten közberajtoltatott, hogy duráljam neki magam még egyszer) nagyon tetszett, tervezem majd a folytatások elfogyasztását is. :)
Hagytam az idei évre is pár True blood kötetet, de tavaly sem kíméltem magam, kiolvastam négyet ezekből, és még van 3, plusz a megjelenő is. :)
Angyalos könyv kategóriájában beleszerettem az Angyalvérbe, Nalini Slingh írásmódjába. Tervezem idén a folytatások elfogyasztását, továbbá Nalini többi alakváltós köteteit is el kívánom olvasni.
Végre találtam a piacon Anita Blake-en kívül más nekromantás kötetet, A Summoringot, aminek nagy örömömre megjelent a második kötete is, engem les a Libri polcairól, már látom. :)
Nagy szerelmemmé vált több szempontból is a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei. Először is azért, mert beleszerettem a könyv külsejébe, és nívós belsejébe. Másrészt pedig a könyv jóvoltából megnyertem életem első novellapályázatát, ami számomra hatalmas elismerésnek számít (örömömre, nem csak számomra, hanem mások számára is, ami meghat), hiszen emlékszem még a gimis koromra, mikor a magyartanárom nem méltatta ilyen jól az írásaimat. Valahol neki köszönhetem azt, hogy fejlődtem írói szemszögből, mert ezek után mindig jobb akartam lenni. Most még mindig nem tartok sehol szerkesztést és megszerkesztést illetően, de a regények a fejemben motoszkálnak, idén ki is fogok ereszteni egyet a monitoromra, hátha... :) Nem győzöm megköszönni ezt az elismerést a Kossuth Kiadó munkatársainak, és számos engem bátorító molynak, és barátnak. :)
Végül az idei év nagy meglepetése, hogy megszerettem Jules Verne stílusát, mikor egy tantárgyam, a Művészetek és turizmus című remek órán elő kellett adnom belőle. Megérte. Mások is ajánlották nekem Vernét,de eddig különböző okok miatt idegenkedtem tőle, mivel nem szeretem az ilyen jellegű utazásos regényeket, de idén megpróbálkozom A rejtelmes szigettel. :)
Jövőre számos új tervem van, következő bejegyzésemben inkább kilistázom magamnak, milyen könyveket kívánok elolvasni, és remélem, hogy idén minden fogadalom nélkül hátha jobban teljesíteni tudom, mint eddig.
Egy kívánságom van, szeretnék minél több időt a molyon tölteni, hiszen nagyon hiányzott nekem a közösség, és az a pár molyos barátom, akivel bármikor szívesen elbeszélgetek. :) Nagyon örülök továbbá, hogy további molyokkal ismerkedhettem meg (A vándorsólyom kisasszony matrózainak sok puszi! És nem felejtem ki kedves Sisteremet sem, ő a tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése számomra! :), és remélem a molyos összejöveteleket idén már nem fogom hanyagolni. Szeretem ezt a közösséget, mert inspirál, és megnyugtat a tudat, hogy vannak ám bőven könyv addict emberek rajtam kívül is. :)
Minden kedves olvasómnak boldog 2012-t kívánok, továbbá kívánom, hogy idén is sok könyvet kapjatok, olvassatok, és ne fagyasszon be titeket a sok sok kihívás teljesítése. Találjatok mindig időt arra, hogy írjatok, olvassatok, és élvezzétek a könyvek, és a könyves közösség adta lehetőségeket. :)

Szeretettel üdvözöl mindenkit,

Anonyma :)

posted under | 0 Comments
Régebbi bejegyzések
Üzemeltető: Blogger.

Népszerű bejegyzések

2012 Reading Challenge

2012 Reading Challenge
Anonyma has read 0 books toward a goal of 50 books.
hide

Keresés ebben a blogban

About Me

Saját fotó
Rólam beszél majd a blogom.
"Az életről tudom, hogy végleges, de akadnak pillanatai, melyek felérnek az örökkévalósággal."


Followers


Recent Comments