Zoey Redbird irigyelt kiválasztottból egyszerre kitaszítottá válik. Három pasijából egy meghalt, kettő pedig örökre meggyűlölte. Barátai hátat fordítottak neki, csak az emberré változott Aphroditében és a vörös vámpírrá lett Stevie Rae-ben bízhat. Az ő segítségük azonban kevés lesz Neferet ellen, aki hadat üzent az embereknek, és arra készül, hogy vérbe borítsa az egész világot. Zoey tudja, hogy ezt mindenáron meg kell akadályoznia, arról azonban fogalma sincs, hogyan. És amikor azt gondolja, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, Aphroditének látomása támad, amelyből az derül ki, hogy egy ősi gonosz készül újra testet ölteni…

Zoey és barátai igazán nagy kalamajkába keverik magukat, mikor tudomást szereznek az Éjszaka háza főpapnőjének disznóságairól.
A könyv elején Zo nagyon sajnálja magát (én, az olvasó, már kevésbé sajnáltam őt azokért a bakikért, amiket az előző kötetekben magára halmozott), mikor egy sor váratlan dolog történik a vámpírsuliban. Először is megtámadja az éjszaka (?), utána pedig az előző kötetben emberré vált Aphrodité is visszatér az iskolába, homlokán a vámpírtanoncok jelével. Közben Neferet is elkezdi kavargatni az üstöt, mert új vámpírjelöltet hozat az iskolába, akivel Aphroditénak látomásai támadnak, és mindez nagyon nem hízelgő Zo-nak, ugyanis Aphrodité látomásai mindig közelgő katasztrófákat jeleznek...
Ez a kötet a legizgalmasabb az eddigiek közül, mert a nagy várakozás után "végre történik valami (!!!)"- érzésem lett a könyv olvasása közben. Igaz, most is a háromszáz oldalból kétszáz oldal a felvezetés, de ez a könyv legalább összetettebb az előzőeknél, sok a kidolgozott eseménysor, viszont éppen ez a hibája, mert az írónők annyira egybe akarták rakni a könyv végén található "nagy eseménysort", hogy közben sok felesleges töltelék kezdte borítani a történetet. Ilyen például az, hogy a felettébb bugyuta vámpírbarátok válnak még bárgyúbbakká, mert szinte mindenen kapkodják a fejüket, ijedezve és csodálkozva, mint egy szőke nő(a szőke nős viccekre gondoltam, a szőkéktől meg elnézést kérek :D), ami ront a történet minőségén. Mivel a könyvben a főpapnőjük, Neferet igazán felszínesnek tartja Zoey barátait (és Aphroditét leszámítva, sajnos most az összes többi barát a Scoobie gangben kicsit felszínesre sikerült), igazán elcsodálkoztam, hogy merték kijelenteni, hogy ők igenis okosabbak ennél (igen, a könyvben ilyen egóval rendelkeznek a vámpírjelöltek, holott a vak is látja, hogy némelyik igencsak IQ csökkenésen esett át, mikor körbeugrálják Zoey-t, mint a kislányok a cuki Barbie- babákat). Szerintem minden karakternek Zo-n, a nagyin, Nefereten és Aphroditén kívül nem ártana egy kis turbózás, mert olyannak tűnik így a cselekmény, hogy Zo mellett a többiek szinte háttértáncosoknak tűnnek, nem pedig szereplőknek. Remélem ez nem megy (olyan nagyon) a minőség romlására, hiszen a színvonal most kezdett tovább emelkedni (végre) a könyv cselekményének javulása miatt. Bekövetkezett az a "nagy esemény", amire Zo és barátai vártak, hiszen kiderül, hogy Neferet mire fájlalja a fogát, és nem számítottam ennyire összetett mitológiára, mint amit kihoztak belőle.
Engem nagyon érdekel a szereplők sorsának alakulása, mert természetesen megint a tetőpontnál hagyták abba a könyvet, és áldom az agyam, hogy volt elég lélekjelenlétem, és megvettem a következő kötetet, hogy tudjam olvasni a folytatást. :D
Szóval a cselekmény nagyon tetszett, a felesleges bambulások (Zo barátainak bebutulása) rontottak rajta, viszont jó poénok is voltak benne, továbbá Aphrodité is a szívemhez nőtt. Jó pont, ahogy az apácák viszonyulnak a vámpírjelöltekhez (igen, még vallásütköztetést is csináltak, igazán vicces), jókat szórakoztam rajta.

Nekem ez a könyv mégis négy és fél pontot ér meg, mert szerintem sokkal többet ki tudnak hozni a cselekményből, de mivel ez az eddigi legjobb könyv a sorozatból, biztos meg fogom változtatni az előző kötetek pontozását. (Ha nagyon szigorú akarnék lenni, akkor csak négy pontot kapna, de végre történt már valami - ezért a plusz fél pont).

Kedvenc jelenet: amikor Aphrodité elmeséli a látomsát Zoeynak a próféciáról
Utált jelenet: a Hollómások (pfúj)
Kedvenc szereplő: Aphrodité, Dáriusz
Utált szereplő: Hollómások

Értékelés: 4,5 pont / az 5-ből

Zoey Redbird egyre jobban megszokja a vámpírjelöltek nem éppen hétköznapi életét, és úgy érzi, végre sikerült beilleszkednie, barátokra lelnie. Megválasztják a Sötétség Lányainak vezetőjévé, ráadásul a szerelmi élete is egyenesbe kerül, hiszen az iskola leghelyesebb pasijával, Erikkel jár. Az Éjszaka Háza felett azonban sötét viharfellegek gyülekeznek, és egyszer csak bekövetkezik az, amitől mindenki rettegett: holtan találnak egy fiút a városban, és minden jel arra mutat, hogy egy vámpír végzett vele. Rendőrök bukkannak fel az Éjszaka Házában, és Zoey hamarosan a gyanúsítottak között találja magát. Vajon ki akarja rá terelni a gyanút?Segítségre van szüksége, ám akkor történik valami, ami alapjaiban rengeti meg a világba vetett hitét, és már nem tudja, kiben bízhat meg és kiben nem, ki a barát és ki az ellenség…

Zoey tanulmányainak megkezdése óta az Éjszaka házában eltelt egy hónap. Az újonc lányból suli kedvence lett, nemcsak azért, mert Zoey jele különleges, hanem azért is, mert megakadályozta, hogy az előző Éjszaka Lányai szertartás Aphrodité figyelmetlensége miatt kudarcba fulladjon. Ennek a bátor tettnek jutalmaként Nüx megajándékozta Zoeyt további tetoválások sorozatával, mely egyedülálló az iskola történetében. Sok újdonság történik ebben a hónapban is: Zo mentora, Neferet, elveszi Aphroditétől nem megfelelő viselkedése miatt az Éjszaka Lányainak vezetője pozíciót, és Zo-nak adja. Zoeynak éppen ezért nagy fejtörést okoz, hogyan alakítsa át a suli elitklubját egy sokkal népszerűbb, és barátságosabb szertartássá. Kutatása közben észre sem veszi, mekkora bajba keverheti magát, mikor megismerkedik a koszorús vámpír költővel, Loren Blake-kel, aki úgy vonzza magához, mint a mágnes a vasat. Zoey aktuális barátja, Erik Night épp drámaversenyen van, ezért Zoey körül kezd összebonyolódni a pasivonal, tekintve, hogy expartnerével véletlen összefut, és akarata ellenére (?) egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Hogy éjszaka ne legyen nyugta a vámpírtanonc társaságnak, rejtélyes eltűnések történnek Tulsában, ami összefüggésbe hozható az Éjszaka Házával. Továbbá Aphrodité látomásai egyre megbízhatatlanok, vagy mégsem? Vajon Nüx elfordult az undok vámpírjelölttől, vagy mégsem?
Ha még nem lenne elég az izgalmakból, egyik szereplőnkért is elkezdhetünk aggódni...

Nekem az első és második kötet közül ez tetszett eddig a legjobban. Míg az első történet felvázolja a cselekményt, addig ez a kötet már sokkal gördülékenyebb, a szereplők és szituációk továbbra is magukkal ragadnak. Bár feltűnt, hogy egyes vámpírtanoncoknak nagyon felvágták a nyelvét, és érthetetlennek tartottam az erotikus jelenetet is, elvégre ez egy tinikönyv, vagy nem?
Amit nem értettem, hogy nagynak találtam az ellentétet Zoey viselkedésében Erik iránt az előző és a mostani kötetet összevetve... mintha már nem érdekelné annyira a pasi, mint amennyire rajongott érte az előző kötetnél. Pár főbb szereplővel kibontakozott egy alapos gyanúm, hogy esetleg nem olyan jófiúk, mint amilyennek látszanak, és ez a gyanú igazolást nyert a kötet végére. Minden esetre nem bírtam kivárni, hogy ne folytassam azonnal a következő kötettel az olvasást. :)

Kedvenc szereplő: Marx nyomozó
Utált szereplő: Aphrodité mamája és papája
Kedvenc jelenet: amikor a vámpírtanoncok moziznak a pihenőben

Értékelés: 4 pont az 5-ből

Zoey élete minden szempontból egyre bonyolultabbá válik. Más örülne, ha egyszerre három pasi üldözné a szerelmével, ő azonban szép lassan kezd beleőrülni, hogy képtelen választani Heath, Eik és Loren közül. De ő azzal is tisztában van, hogy ezt a hármas játékot nem sokáig űzheti...
Az is komoly problémát okoz neki, hogy barátaival nem oszthatja meg a gondjait, mert fél, hogy akaratlanul is elárulnák legnagyobb ellenségének. Retteg Neferet visszatérésétől az Éjszaka Házába, mert tudja, hogy a Főpapnő nem tűri, ha szembeszegülnek vele. Márpedig Zoey-nak pontosan ez a terve. Vissza akarja változtatni Stevie Rae-t, és ezért bármire hajlandó. Még arra is, hogy fegyverszünetet kössön Aphroditével...
És amikor azt hiszi, ennél rosszabb már nem lehet a helyzet, hirtelen történik valami, ami nem csak Zoey életét, de az Éjszaka Házát és az egész vámpírtársadalmat veszélybe sodorja...


Nagy várakozással kezdtem bele a könyvbe, még az aktuális olvasmányaimat is félre söpörtem, annyira kíváncsi voltam a történet folytatására. Zoey a harmadik kötetnél még mindig csak harmadéves, fogalmam sincs, hanyadik kötetben fog ugrani akkorát a történet, hogy jobban pörögjön az idő. Az előzőekhez híven itt is egy hónapot ugrottunk csupán az időben az előző kötet óta, ami valljuk be, nem sok idő, de legalább izgalmas, és lehet több köteten át nyújtani a történeteket (hm, jó kis fogás a Cast családtól...).
Visszakanyarodva a cselekményre, Zo hatalmas slamasztikába keveri magát, mint mindig... ez a kötet most a pasiügyekről szól, és arról, hogy az ifjú főpapnőpalánta hogyan boldoguljon a Sötétség Lányainak feladataival, hogy mentse meg Stevie Rae-t az emberségének elvesztésétől, és mindennek tetejébe Neferet elől is meg kell húznia magát, ha nem akar problémát a gonosz Főpapnővel. A kötetben hatalmas(nak szánt) fordulatok kavarják össze a fejünket Loren személyében, bár én végig gyanakodtam rá. Ahogy viselkedett Zoeyval, abból mindig arra következtettem, hogy valami nem százas a pasassal, annyira sunyi volt, hogy az még Anita Blake Jean-Claude-ját is kenterbe verte volna... de nem árulok el semmit, bogozzák ki, kedves Olvasók. :)
Zoey azt sem tudja, hol áll a feje, annyira leköti a gondolatait a három pasas, leginkább erről folyik a szó.
Közben megoldást talál a félvámpír-félzombi Stevie Rae megmentésére is, melyben akad egy kéretlen segítőtársa, így sikerül... -ne stabilizálnia Stevie Rae romló állapotát, ha nem húzza keresztül a számításait egy rakás rejtélyes vámpírgyilkosság az iskola környékén...
Zo minden tőle telhetőt megtesz, erején felül... viszont elhatárolódik barátaitól, ami kissé önzővé teszi... nagyon sokszor kell nyilvánosan is kijavítania magát, mert a többes szám helyett, csak magára gondol. Kicsit kezd a fejébe szállni a hatalom, nagyon jól jellemezték ezt korábban a kötetben (Aphroditénak volt egy nagyon frappáns megjegyzése a hatalomról, és lám, igaznak bizonyult).
Továbbá szűzies énének az sem tesz jót, hogy vergődik a három pasi hálójában, mindenképp elkélne neki egy felnőtt segítség, hogy ki tudja bogozni a szálakat, és ki tudja önteni a lelkét, hiszen sok titkot kénytelen rejtegetni... sajnos nem épp a legjobb kezekbe kerül e tekintetben, amiért nagyon sajnálom... a sok felesleges gondolatkör miatt pont a legnagyobb kakiba kavarja magát.
Néhol kicsit ellaposodott a cselekmény, talán azért, mert folyamatosan azt várom, mikor bontják már ki azt a rengeteg titkot, ami a történet mögött lappang... remélem valamelyik kötetben kibontják, mert ha nem, akkor sarokba hajigálom ezeket a szép Kelly köteteket! :)
Az iskolai élet kicsit háttérbe tolódik, hiszen iskolai szünet van az Éjszaka Házában, a cselekmény is kevés, sokkal több Zoey belső monológja, ami őszintén kezdte egyre kevésbé kedveltté tenni a lányt a szememben, de belátom, hogy talán szálkát keresek benne, mert kit ne csapna fejbe az egó, ha az írónők ennyi minden extra spiritusszal elhalmozzák, majd használati utasítás nélkül "csináld ahogy akarod módon" magukra hagyják a védtelen könyvszereplőt?!
Továbbá biztos vagyok benne, hogy a könyv pasiközpontúságáért, és a tinikönyvbe egyáltalán nem illő szexi jelenetekért Miss Cast a felelős, mert egy felnőtt nem hinném, hogy ennyit hagyná káromkodni az amúgy imádni való szereplőit (kezdett már kellemetlen és idegesítő lenni számomra Erin és Shaunee személye, remélem ez elmúlik majd). Ami még zavart a könyvben, hogy nem bírtam elképzelni Zoey anyját... hogy lehet valaki aki történetesen szerette egyszem lányát, később ennyire ellene forduljon, hogy még egy normális szülinapi ajándékot se tudjon neki venni? Kezd egy kicsit a True Blood sorozat Tarájának mamájára hasonlítani nekem, aki olyan agymosott módon borul bele mindenféle vallási megmozdulásokba, és hagyja magát a saját orránál fogva vezetni. Ennél a Lindánál még Petunia néninek is több esze van a HP-ből, és az már nagy szó!
A történet megint a legizgalmasabb résznél ér véget, ebben nagyon jók a szerzők. :)

Összességében nekem tetszett a kötet, remélem azért a további kötetek a kritikákkal ellentétben nem fogják kedvemet szegni, mert továbbra is tetszik ez a HP-re hajazó sulis motívum a tanárokkal meg minden. Ami viszont idegesített, hogy süt a sztoriról, hogy koppint a HP-ra, drága Zo nagyvonalúan a szánkba rágva meg is említi, hogy ő olyan különc, hogy még ezt is olvasta... teszem azt a mai világban az számít különcnek, aki nem olvasta (most úgy általában beszélek, semmi bajom a HP-vel csak a könyvben néztem nagyot, hogy ezt most minek?). A vámpír sztárok ötlete egyszerre tetszik is, meg meg is ijeszt... minden ilyen jelenetnél arra tudok gondolni, hogy Angelina Jolie, vagy a másik nagy kedvencem Jonny Deppről mikor derül ki, hogy vámpír? Jaj, ez zavart.

Értékelés: szigorúan 4 csillag, mert néhol untam
Kedvenc szereplő: Aphrodité
Nem-tetszik szereplő: Loren Blake
Kedvenc jelenet: Stevie Rae elszállásolása