Vajon mit keres Eric, a vámpírok vezére éjnek idején meztelenül az utcán? Sookie egy kis nyugalomra vágyik, de a kisvárosba érkező gonosz és mindenre elszánt boszorkányok egyszerűen ellopták Eric emlékeit, így segítségre szorul. Sookie vámpír szerelme Peruban üdül, miközben a nem hétköznapi képességekkel megáldott pincérlány a boszorkányok, az éhes vérfarkasok és a bosszúszomjas vámpírok összecsapásának kellős közepén találja magát…

Sookie ebben a kötetben megfogadja, hogy nem fogja a következő évben bajba sodortatni magát. De szegénykének a szándék nem elég: a baj jön magától.
Hirtelen számos problémával kell szembe néznie:
1.) Bill elmegy a városból, így a szakítást fel kell dolgoznia
2.) Egy csöndes éjjelen rátalál az emlékeitől megfosztott Erikre, aki bizony segítségre szorul
3.) Egy rakás boszorkány jelenik meg Bon Tempsban, akik keverik a bajt
4.) Furcsa gyilkosságok, és eltűnések lesznek a városban
és ha még ez nem lenne elég, tovább bővül a természetfeletti lények változatos palettája. Charlaine Harris negyedik könyve szerintem a legizgalmasabb az eddig olvasott True Blood kötetek közül. A cselekmény két fő szálon bonyolódik, az egyik egy fontos szereplő eltűnésére korlátozódik, a másik Erik rejtélyét igyekszik feldolgozni. Közben megjelennek az előző kötet kedvelt (és nem kedvelt) szereplői is: itt lesz Alcide, sokunk kedvenc vérfarkasa, továbbá jön az a randa Debbie is, Alcide barátunk exe, és még sokan mások Shreveportból és a környező városkákból.
Üdítő, hogy Bon Temps-ben játszódik a történet, és nem sokat utazgatunk máshova a regényben. Többet megtudunk egyes kisvárosi szereplőkről, még ha futólag is, és ez tetszett. Sookie igazán nagy erkölcsi problémába kerül, mégsem lesz belőle Anita Blake (jaj de kár, hogy ezt a mai világban szitokszónak használom. Amúgy Anita Blake=Laurell K. Hamilton kötetek, aki nem ismerné. ;) ), megőrzi az igazi "sookieságát", vagyis nem válik belőle sarki lány. Sokat fejlődik, még bátrabb, és büszkébb, a humora továbbra is egyedi, és továbbra is büszke arra, hogy tanulatlansága ellenére ő mindig igyekszik a legjobbat kihozni a káoszból is. Én igazán büszke vagyok rá.
A jelenetek tetszettek, egyikkel sem volt bajom. Nem találtam logikai problémát sem, talán az zavart egy kicsit, hogy az utolsó pár oldalba sűrűsödött az izgalom, amihez képest a lezárás meglehetősen rövidre sikeredett. Egy ekkora cselekményszálnál, mint ami az Erik-féle volt, én kicsit többet vártam a végére. Így viszont viszket a tenyerem a következő kötetért! :)

Kedvenc szereplő: Erik
Utált szereplő: Debbie
Kedvenc jelenet: Sookie- Erik utolsó jelenete

Értékelés: 5/ 5 pontból