Sookie Stackhouse életének megszokott szereplői a környezetében élő vámpírok és alakváltók. Vérkötelék fűzi a helyi vámpírközösség jóképű vezetőjéhez, a főnöke alakváltó, a bátyja pedig vérpárduc… A helyiek számára azonban a vámpírok rejtélyes, félelmetes lények, a vérfarkasok létezéséről pedig sejtelmük sincs.

Egészen mostanáig. A vérfarkasok és az alakváltók úgy döntenek, hogy kilépnek a világ elé, és felfedik valódi természetüket.

Először úgy tűnik, minden rendben van. De nemsokára egy vérpárduc megcsonkított testére bukkannak a bár mögött, ahol Sookie dolgozik. A lány ismeri az áldozatot, és úgy érzi, segítenie kell a gyilkos felkutatásában.

Azt azonban nem sejti, hogy Bon Temps-t még nagyobb veszély fenyegeti. A vámpíroknál és vérfarkasoknál sokkal ősibb, sokkal hatalmasabb lények háborúra készülődnek. És Sookie természetesen megint az események középpontjában találja magát…

Ez a kötet is olyan gyorsan olvastatta magát, mint a másik nyolc. Ez a kötet is olyan izgi volt, mint a másik nyolc. Ez a kötet is bővelkedett vérfajokban, tündérekben, vámpírokban és gondolatolvasókban. Ez a kötet is bővelkedett Ericben is! Ezt a kötetet is szerettem!

Sookie éli a megszokott életét, igyekszik megszokni az új változást, hogy a vámpírok mellett a vérfarkasok is felvállalták magukat az emberek előtt. Először minden úgy tűnik, hogy teljesen jól megy. Aztán Eric megkéri egy szívességre. Aztán meggyilkolnak egy vérpárducot. Aztán megjelenik Sookie tündér dédnagyapja, hogy nyugtalanítsa egy kicsit. És aztán a bigott vámpírellenesek immáron vérfarkas ellenesekké válnak. Sookie-t elárulja egy barátja. Aztán pedig számtalanszor csapdába csalják. Végül pedig a saját életén kívül aggódhat a többi ember életéért is, mert természetfeletti háború közeledik (miután Sookie túlélte a vámpírok marakodását, a vérfarkasok hülyeségeit is az előző kötetekben, ráadásul a boszorkányok eszén is túljárt... mégis újabb veszély leselkedik rá).
Nagyon elégedett voltam ezzel a történettel is, Harris továbbra is lendületesen ír. Szeretem Sookie mindenen felülkerekedő gyakorlatias agyát, és Eric most is lenyűgözött. Sajnálom, hogy Jason nem olyan jó viszonyban van a húgával, mint kellene, de megcsillant a kötet végén a remény, hogy lehetnek még jó testvérek. Fény derül néhány régi titokra is a múlttal kapcsolatban, és néhány szereplőt el is vesztünk a kötet végére. Kicsit lehangoló, hogy pár szereplőt megszeretek, és most kinyíródnak/ eltűnnek etc, de ez a szükséges rossz, Eric és Pam még megvan, szóval mehet tovább a sztori. :D

Továbbra is ajánlom a Stackhouse rajongóknak a könyvet, szerintem ebben sem volt semmi hiba. Egyszer sem unatkoztam. :)

Kedvenc jelenet: Eric, mint mindig
Utált jelenet: amikor kiderül ki a vérpárduc gyilkosa
Kedvenc szereplő: Niall, mivel itt valahogy "emberibb"
Utált szereplő:Arlene kicsit furi lett a könyvben

Értékelés: 5 pont/ az 5-ből