Az igaz barát nem iszik a barátjából.

A vámpírkirálynőre halálos ítélet vár. Sookie tudja, hogy a királynő ártatlan a király meggyilkolásában, de bizonyos titkos hatalmak csapdába csalták az amúgy is legyengült királynőt, és a végső leszámolásra készülnek. A pincérlány még mindig nem tett túl magát vámpír szeretőjének árulásán, de a szexi Quinn mindenben támogatja, kivéve persze az álnok Bill visszaszerzését. Sookie hamarosan válaszút elé kerül, ami nemcsak magánéletének alakulását, de a városka sorsát is eldöntheti…

Ebben a kötetben Sookie-t elviszik az előző kötetben annyit taglalt és előkészített vámpírkonferenciára, ami a Katrina hurrikán, és a királynő szerződéses férjének sajnálatos (de nem véletlen) halála után kicsit izgalmasabbnak ígérkezik, mint amilyennek tűnt eddig. Olvasása közben mindig az járt a fejemben, hogy vajon a történet így alakult volna akkor is, ha a való világban nincs a Katrina? Hiszen az írónőnek biztos mások voltak az elképzelései az eredeti történetet illetően, de itt jön közbe a briliáns írói fantázia (bár a felét megkaphatnám ennek a leleménynek), és kapunk egy fordulatos, izgalmas történetet.
Sookie egy cicomás vámpírhotelben tölti a konferencia napjait, amit teleszőnek a pasikonfliktusok (Quinn, Bill, Eric) és a királyi politika (Sophie-Anne-t gyilkossággal vádolják és tárgyalásra kerül sor).
Nagyon meglepődtem a konferencián magán, nem gondoltam volna, hogy ilyen kirakodóvásár jellege is lesz a dolognak, ez olyan emberi vonás, ahogy a vámpírok eladják a sok vámpírkacatot (bár ellenkező esetben miből lenne a pénz? Csak olyan furcsa lenne, ha egy vámpír kínálgatná nekem a beültethető szemfog-implantátumot, bár lehet, hogy a vámpírfogorvossal sokkal jobban járnék, mint a sajátommal...). Igazából túl sok Anita Blake-et olvasok, és mindig elfelejtem, hogy a vámpírok Harris világában nem annyira kegyetlenek a felszínen, mint Anita Blake világában, ezért is furcsa, de szimpatikusabb ez a konferencia (itt legalább ügyelnek a látszatra a vámpírok). A vámpírszertartások azonban nem okoztak számomra nagy meglepetést, a cselekmények nagyon ott voltak.
Sookie találkozik a gondolatolvasóval, Hordár Barryvel, és meglehetősen jól elkommunikálnak (némán), sokak nagy elszörnyülködésére. Nekem nagyon tetszett, hogy a sorozatbeli béna Barry a könyvben sokkal okosabbnak van leírva, és együtt oldanak meg egy sor rejtélyt ketten. A könyv végén nem értettem Barry undok viselkedését Sookie-val és sajnálom, hogy többet nem találkoznak elvileg. Üdítő volt a két gondolatolvasó együtt.
A szállodában a konferencia mellett történik egy sor érdekes cselekmény, ami feldúlja a látszólag nyugodt vámpírok kedélyét. Történik egy gyilkosság is, meg egy rakat kísérlet rá, és megindul a találgatás, hogy ki a gyilkos?
Nagyon büszke voltam Sookie-ra, hogy nagyon intelligens módon (biztos a tündérvérrel valami nyomozó gént is örökölt) oldja meg a problémákat.
A pasifront nem marad el, Sookie most Quinn és Eric közé keveredik, és már maga sem tudja, kit akar jobban a szíve, így megtörten megy megint haza. Nagyon sajnálom szegényt, hisz ennyi jó pasi közül választani igazi kihívás, és szerencsére akármennyire megvan az esélye rá, továbbra sem megy tovább a határain Sook. Millió piros pont neki.
P.S.: az esküvőn meglepődtem, de nagyon. Viszont jobb, hogy a sorozatban nem így lesz. Ámen. :)

Mindent összevetve a könyv tényleg az eddigi legizgalmasabb, ahogy Katamano kolleginám ajánlotta, viszont kicsit csalódott vagyok, mert azt hittem, hogy a spoilerezése erre a kötetre vonatkozott. De lelkesen olvasok tovább. :)


Kedvenc szereplő: Sookie
Utált szereplő: Andre (ez a vámpír egyre csúnyábbnak tűnik a fejemben, amilyen undok pff)

Kedvenc jelenet: Sook, amikor Pammel beszélget
Utált jelenet: a szálloda "vége"

Értékelés: 5 pont / az 5-ből