Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén. Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfi gurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni.

Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.
Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd.
És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is.

A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog.

Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.

Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?

A Keserű ébredés folytatása a többi folytatásos regénnyel ellentétben, hozta a megszokott színvonalat. Mac és Barrons továbbra is keresik a szent ereklyéket, közben Dublin legtöbb rosszfiújának (és itt a rosszfiúk mind tündérek, szellemek, vámpírok... de akad egy-két egyszerű ember is, mint például az idegesítő rendőrtisztek...) beleköpni a levesébe. Továbbra is magas körökben mozognak, többek közt aukciókon, vagy a magasabb körök ingatlanjain SZT eltulajdonítási célzattal. A köztes jelenetek sem maradnak izgalom nélkül. Macet váratlan meglepetések érik, mind a könyvesbolton belül, kívül és alatt. Különös teremtményeket kezd el látni (új tündérfajokat, akik eddig még talán nem is léteztek), és többet tud meg a magafajta sidhe-látók történetéről is. Kiderül, hogy léteznek sidhe-látók, hiszen a nővére is az volt. Macben felmerül a kérdés: vajon ő és Barrons egyedül vannak? Van még rajtuk valaki, aki ezeket a förtelmes teremtményeket látja? Ha igen, hogy foglalkoznak vele? Vagy mindenkit kiirtottak már a tündérek? Ahogy a saját identitásán, örökbefogadásán töpreng, egyre az jár az eszében... vajon vannak Dublinban élő rokonai? Ki volt az anyja? Mi történt vele? Ki volt az az öregasszony (az előző kötetben), aki megmentette az első tündérétől?
Ezernyi kérdés fogalmazódik meg a lányban, és ezek közül sok mindenre választ kapunk a kötetben.
V'lane segítségével váratlan utazásokat tesz, és ezáltal kezdi sorra venni ellenségeit, végig gondolva kire számíthat, és kire nem.
Mac jelleme fejlődőképes. Belső monológjai engem is elgondolkodtattak, sokszor bólogattam egyetértően. Ez a rész sokkal jobban tetszett az előzőnél, az első betűtől az utolsó sorig magába szippantott a könyv nyugtalan, nyomasztó világa. Barronsról továbbra is csak félinformációkat kapunk. A körülötte történő dolgok addig fokozzák az ember kíváncsiságát, hogy végül lyukat éget az oldalunkba... Mac és Barrons egyre messzebb, majd közelebb kerül egymáshoz. De soha, semmiben sem lehetünk biztosak.
Szerencsére van folytatás, ami majd kitisztítja a képet előttünk. Kíváncsian várom. :)

Kedvenc jelenet: Mac az árverésen
Utált jelenet: Mac a barlangokban
Kedvenc szereplő: Mac
Utált szereplő: a "szellem"

Értékelés: 5 pont/ az 5-ből

Zoey Redbird irigyelt kiválasztottból egyszerre kitaszítottá válik. Három pasijából egy meghalt, kettő pedig örökre meggyűlölte. Barátai hátat fordítottak neki, csak az emberré változott Aphroditében és a vörös vámpírrá lett Stevie Rae-ben bízhat. Az ő segítségük azonban kevés lesz Neferet ellen, aki hadat üzent az embereknek, és arra készül, hogy vérbe borítsa az egész világot. Zoey tudja, hogy ezt mindenáron meg kell akadályoznia, arról azonban fogalma sincs, hogyan. És amikor azt gondolja, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, Aphroditének látomása támad, amelyből az derül ki, hogy egy ősi gonosz készül újra testet ölteni…

Zoey és barátai igazán nagy kalamajkába keverik magukat, mikor tudomást szereznek az Éjszaka háza főpapnőjének disznóságairól.
A könyv elején Zo nagyon sajnálja magát (én, az olvasó, már kevésbé sajnáltam őt azokért a bakikért, amiket az előző kötetekben magára halmozott), mikor egy sor váratlan dolog történik a vámpírsuliban. Először is megtámadja az éjszaka (?), utána pedig az előző kötetben emberré vált Aphrodité is visszatér az iskolába, homlokán a vámpírtanoncok jelével. Közben Neferet is elkezdi kavargatni az üstöt, mert új vámpírjelöltet hozat az iskolába, akivel Aphroditénak látomásai támadnak, és mindez nagyon nem hízelgő Zo-nak, ugyanis Aphrodité látomásai mindig közelgő katasztrófákat jeleznek...
Ez a kötet a legizgalmasabb az eddigiek közül, mert a nagy várakozás után "végre történik valami (!!!)"- érzésem lett a könyv olvasása közben. Igaz, most is a háromszáz oldalból kétszáz oldal a felvezetés, de ez a könyv legalább összetettebb az előzőeknél, sok a kidolgozott eseménysor, viszont éppen ez a hibája, mert az írónők annyira egybe akarták rakni a könyv végén található "nagy eseménysort", hogy közben sok felesleges töltelék kezdte borítani a történetet. Ilyen például az, hogy a felettébb bugyuta vámpírbarátok válnak még bárgyúbbakká, mert szinte mindenen kapkodják a fejüket, ijedezve és csodálkozva, mint egy szőke nő(a szőke nős viccekre gondoltam, a szőkéktől meg elnézést kérek :D), ami ront a történet minőségén. Mivel a könyvben a főpapnőjük, Neferet igazán felszínesnek tartja Zoey barátait (és Aphroditét leszámítva, sajnos most az összes többi barát a Scoobie gangben kicsit felszínesre sikerült), igazán elcsodálkoztam, hogy merték kijelenteni, hogy ők igenis okosabbak ennél (igen, a könyvben ilyen egóval rendelkeznek a vámpírjelöltek, holott a vak is látja, hogy némelyik igencsak IQ csökkenésen esett át, mikor körbeugrálják Zoey-t, mint a kislányok a cuki Barbie- babákat). Szerintem minden karakternek Zo-n, a nagyin, Nefereten és Aphroditén kívül nem ártana egy kis turbózás, mert olyannak tűnik így a cselekmény, hogy Zo mellett a többiek szinte háttértáncosoknak tűnnek, nem pedig szereplőknek. Remélem ez nem megy (olyan nagyon) a minőség romlására, hiszen a színvonal most kezdett tovább emelkedni (végre) a könyv cselekményének javulása miatt. Bekövetkezett az a "nagy esemény", amire Zo és barátai vártak, hiszen kiderül, hogy Neferet mire fájlalja a fogát, és nem számítottam ennyire összetett mitológiára, mint amit kihoztak belőle.
Engem nagyon érdekel a szereplők sorsának alakulása, mert természetesen megint a tetőpontnál hagyták abba a könyvet, és áldom az agyam, hogy volt elég lélekjelenlétem, és megvettem a következő kötetet, hogy tudjam olvasni a folytatást. :D
Szóval a cselekmény nagyon tetszett, a felesleges bambulások (Zo barátainak bebutulása) rontottak rajta, viszont jó poénok is voltak benne, továbbá Aphrodité is a szívemhez nőtt. Jó pont, ahogy az apácák viszonyulnak a vámpírjelöltekhez (igen, még vallásütköztetést is csináltak, igazán vicces), jókat szórakoztam rajta.

Nekem ez a könyv mégis négy és fél pontot ér meg, mert szerintem sokkal többet ki tudnak hozni a cselekményből, de mivel ez az eddigi legjobb könyv a sorozatból, biztos meg fogom változtatni az előző kötetek pontozását. (Ha nagyon szigorú akarnék lenni, akkor csak négy pontot kapna, de végre történt már valami - ezért a plusz fél pont).

Kedvenc jelenet: amikor Aphrodité elmeséli a látomsát Zoeynak a próféciáról
Utált jelenet: a Hollómások (pfúj)
Kedvenc szereplő: Aphrodité, Dáriusz
Utált szereplő: Hollómások

Értékelés: 4,5 pont / az 5-ből

Sötét erõ Trilógia1
A SZELLEMIDÉZÔ

Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké.
A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba.A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús,
soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…

Cloe Saunders nekem totál az egyik sorozat Saunders dokiját juttatta eszembe (ami amúgy a Dollhouse c. sorozat Amy Acker által alakított Dr. Saunders... a vezetéknév miatt mindig ez ugrott be, meg a kis törékeny szereplő is tisztára ilyennek jött le, persze csak tiniben.)... Ez a lány egy gátlásos, görcsökkel küszködő tini, akit az anyja helyett a dadusok kényeztettek el, és láthatóan ezért is omlott össze. Valójában persze Cloe szellemeket lát, amivel nem tud mit kezdeni, mert mihez is kezdjünk ilyenkor? Tegyük be a szegény zavarodott lányt egy diliházba... én nagyon perverz csaj lehetek, mert a nekromanta szó előfordul a regényben (remélem ezzel nem spoilereztem, nem mondom meg miről van szó ;) és még a diliház is, és máris a könyvre vetem magam!
Nagyon tetszett ahogy a cselekmény szép lassan előjött. Nem erőltettek benne semmit, bár már tövig rágtam a körmöm, mikor a végén minden belassult, és mint egy rossz thrillerben, a csúcsponton maradt abba... most nem fogom tudni kivárni a következő részt, hanem addig én is tipródni fogok, mert annyira beleéltem magam.
A karakterek nagyon jól vannak kidolgozva, mindenkinek múltja van, és minden összefüggés elkezd a helyére pattanni a könyvben, mint egy kirakósban. Mesterien szőtt cselekmény, igazi borzongatós jelenetekkel (nem egyszer akkor mozdult valami a konyhában, mikor a karosszékben ülve gyanútlanul olvasgatom a szellemes részeket... egy ízben a telefon hozott rám majdnem infarktust). Nekem nagyon tetszett ez a nyugtalanítóan borzongató hangulat,amivel a kiadó is reklámozza a könyvet. Van benne tipikus " bentlakásos iskola" -fíling, ami nekem úgy látszik bejött. Vannak benne undok szereplők, titkok, jó sok sötétség, és sok sok szellem.
A borító pedig nagyon gyönyörű.
Mindenkinek ajánlom. Nem bánjátok meg. :)

Kedvenc jelenet: A szökés
Utált jelenet: amikor Tori és Cloe lemennek az alagsorba
Kedvenc szereplő: Derek
Utált szereplő: Dr. Gill, Tori

Értékelés: 5*** pont / az 5-ből

Gyilkosság történt. Sookie egyik kedves rokonát megölték. A hír mindenkit meglep, hiszen Hadley vámpír volt. Eltűnésének éjjelén a vámpírkirálynő hozzáment Arkansas királyához, és minden jel arra mutat, hogy a rokonnak köze volt mindkettejükhöz. Mi több, birtokába jutott valami, amire sokaknak fáj a szemfoguk. Sookie épp indulni készül, mikor feltűnik a színen Quinn, a vértigris, aki már az első randevún bajba keveri szíve választottját.

Minden jellemzés előtt meg kell, hogy jegyezzem, hogy a kötet elolvasása előtt olvassátok el az írónő novelláját, amely magyarul az Egyszavas válaszok címet viseli, és a Karó című novelláskötetben jelent meg. Ez a novella az előzménye a könyvnek. Enélkül is olvasható a kötet, csak kicsit értetlenül fogtok állni a visszautalgatások előtt. :)
Nos, a mi Sookie barátnőnk megint az események közepén találja magát. Békés életébe maga a vámpírtársadalom krémje csöppen bele, hiszen az unokatestvére elhalálozott, és Sookienak kell intézkednie ezügyben... Egészen New Orleansig kell utaznia, hogy fényt derítsen a semmiképp sem természetes (a vámpíroknál a végleges halál már nem természetes folyamat...) halálesetet. Mindeközben igyekszik összegereblyézni összetört önbizalmát, ám ez kevésbé sikerül, mert a szíve két hűtlen választottja, Bill és Erik sem hagyják nyugodni. Később persze a helyes vérfarkas, Alcide is felkavarja az érzelemvilágát, de nincs ideje ezzel törődni. Bon Teps-ben csőstül jön a baj, váratlan látogatók, eltűnések, és a családban orvosi problémák ütik fel a fejüket, és természetesen nagy ünneplés is készülődik a városkában...
Ez a könyv a várakozásaimmal ellentétben remekül sikerült. Sok minden történt benne, és különösen tetszett, hogy megismerhettem a vámpírkirálynő sztoriját, mert a filmsorozatban nem sok mindent tudtam meg róla, sőt, az egészet úgy, ahogy van, lehagyták. :( Sookie új randipartnerre tesz szert Quinnben, akit nagyon nehezen tudtam elképzelni magamnak. Ennek az a magyarázata, hogy én nem bírom a kopasz pasikat. (Aztán persze kiszemeltem magamnak fantáziámban a szerepre Jason Statham-et, és máris jobb lett minden. :D) Ami az idegeimre ment, ahogy Quinn állandóan "bébizte" Sookie-t. Ettől nekem feláll a hátamon a szőr, de ez Amerika... mindenki mindenkinek baby... -.-"
Eric továbbra is a kedvencem, Billre még mindig csóválom a fejem. Valahogy mindig olyan érzésem van, mikor olvasok róla, és látom a sorozatot, hogy: "Jééézusom, miéért pont őő?!". Nem tetszik. Udvarias, de jellemtelen. Valahogy... nem. Örülök, hogy a főhősnő lelkivilága továbbra sem egy Anita Blake-éhez hasonló, hanem továbbra is tartható az ésszerűség a pasizási szokásaiban. :) :) Ő mindig csak szigorúan egy pasival kavar,és csakis akkor, ha az előző nincs a képben, mert a.) összetörte a szívét (Bill), b.) idióta (Alcide) c.) ugráltatja (Eric) és d.) túl sok (Calvin Norris). Találjátok ki, ki kicsoda... :)
Sookie-t imádom háziasszonyként, és okos kis ötleteiért (ki nem nézném belőle, pedig tényleg nagyon fifikás a csaj), egyszerűen üdítő kis vámpír-limonádéként hat nekem ez a kötet. Ja, és a boszorkányok mellett új mágikus lények is feltűnnek... Ajánlom a nyári melegben azoknak, akik szeretik a könnyed nyári True Blood- fílinget.

Kedvenc szereplő: Sophie-Anne
Utált szereplő: a Pelt család
Kedvenc jelenet: amikor rekonstruálják Hadley esetét
Utált jelenet: minden, amiben a Pelt család szerepel

Értékelés: 4 pont / az 5-ből