A vámpírvadász Elena Deveraux tudja, hogy ő a legjobb a szakmában – abban viszont már egyáltalán nem biztos, ez elég is lesz ahhoz, hogy túlélje legújabb megbízatását. Megbízója, a világot irányító arkangyalok egyike, Raphael fenyegetően vonzó, de az évezredes hatalom kegyetlenné tette. Elena tehát nem hibázhat, ha kedves az élete – még akkor sem, ha lehetetlen feladatot kell megoldania.
Még ha a vadászatot meg is ússza ép bőrrel, lehet, hogy az arkangyal csábító hatalmának nem tud ellenállni. Márpedig ha az angyalok játszani kezdenek, gyakran megtörik halandó játékszereiket…

A történet egy vámpírvadászról szól egy olyan alternatív világban, amit az angyalok irányítanak, a vámpírok pedig a földön járnak. Újfajta világkép ez, amit az író megrajzol előttünk, és nekem különösen tetszett. A vámpírok sétálnak a napon, ők az angyalok által teremtett felsőbbrendű lények, akik az új létükért cserébe szolgálattal tartoznak szárnyas uraiknak. Mivel a talpnyalást nem mindenki veszi be, így egy-egy vámpír elkallódik, és ekkor lépnek közbe a Céh emberei, kinek oszlopos tagja a hófehér hajú egzotikus vadász, Elena Deveraux. Elena új megbízatásával lesz kénytelen megküzdeni ebben a kötetben: segítenie kell Manhattan arkangyalának, Raphaelnek megtalálni egy veszélyes lényt. Elena nem szokott hozzá ahhoz, hogy a nyomában járjanak, pláne nem egy vonzó arkangyal, akiről köztudott, hogy nem bánik kegyesen azokkal, akik nem úgy táncolnak ahogy ő fütyül...
Vicces volt a sztori, nekem tetszettek Elena elmés beszólásai, ahogy csipkelődik a kollegáival, Raphael és az angyalok jellemzése egészen emberi volt (engem kicsit a fáraókra emlékeztettek ezek az angyalok), de illett ahhoz, ahogy ezek a lények irányítják a világot. A szárnyakba teljesen bele voltam szerelmesedve, minden este úgy aludtam el, hogy legszívesebben magam köré tekertem volna egy pár fiktív tollas meleg angyalszárnyat angyalostul. :D
Tetszett a visszautalgatás Elena múltjára, bár kevesebb is elegendő lett volna szerintem, így kissé szájbarágós lett a dolog, még épp a határán táncolt. Továbbá kicsit zavart, ahogy a lány a vérhez viszonyult. Meg tudtam érteni a félelmét, mégis furcsa egy olyan vadászról olvasni, aki valószínűleg sok rossz vámpírt befogott, mégis kevés gyilkossági helyszínen járt... ez nekem kicsit bajos volt logikailag, de még belefér a regénybe (bár lehet, hogy elrontott engem az Anita Blake vonal, ahol érthetően Anitát gyilkosságról gyilkosságra rángatták mindig).
A cselekmény pörgős volt, a nyelvezet magával ragadott, valahogy tetszett a megfogalmazás is, még Raphael pikáns ércelődéseiért is odavoltam, remek munkát végzett a fordító.
A mellékszereplők kissé kimaradtak a sztoriból, de megismerjük őket, legalább marad valami a többi kötetre is. :)
A romantikus szál tényleg kissé agyoncsapta elején azt a jó kis feminista légkört, de én egyáltalán nem bántam. Szerintem minden el lett találva, nem lett semmi sem végzetesen elrontva, én csak dicsérni tudom ezt a könyvet. Lelkesen várom a folytatást. :)

Kedvenc szereplő: Ransom (nem tudom miért, talán az egzotikus külső miatt megtetszett)
Utált szereplő: Liujan (bár a "nekro" beütés az tetszik)
Kedvenc jelenet: mindegyik
Utált jelenet: nincs (még a vérengzés is jól van megírva)

Értékelés:5 pont / az 5 pontból