MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.

A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa fi guráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében.

A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre fi gyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.

Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.

A történet nagyon a szívemhez nőtt. Erre több okot tudnék felhozni, az egyik és legfontosabb, pedig a helyszín: Írország, azon belül Dublin. A város ódon kis sikátorain kalandozhatunk a főhős, MacKayla Lane szemével. Nem mindennapi utazásra hívnak minket, hiszen megelevenedik előttünk a tündéreknek nem is olyan barátságos Péter Pán-szerű Csingilinges alakokkal teletűzdelt világa, hanem olyan mitológiát jár körbe, mely sokkal nagyobb veszélyeket rejt magában. Azt hittem, ez is egy szerelmes könyv lesz, tekintve, hogy két főszereplőnk van, az egyik a kisvárosi ifjú felnőtt, (érdeklődését tekintve eléggé sekélyes) hölgy, MacKayla Lane, és a sötét, egzotikus, szívet megdobogtató erős férfi, Jericho Barrons.
És nem! Nyomozós regény!
Ennek nagyon örültem! A könyv annyira pörgős volt cselekményekben, kezdve attól, hogy megtudtuk Mac nővérét holtan találták Dublin egyik félreeső sikátorában, hogy szinte letehetetlen. Sodródtunk a cselekményekkel, és ez jó volt. Izgalmas. Nem hiányoztak belőle a gyönyörű férfiak sem, és a tipikus női szöszölések sem, bár szerintem kissé erőltetett volt Mac külsőségekre fordított figyelme, de egyszerűen ilyen a jelleme. Néha a hajam égnek állt, ahogy ez a lány kiöltözött, meg a feltétlen ragaszkodása a rózsaszín körmeihez... de még mindig tűrhető volt. Jelleme fejlődött ahogy a sok megrázkódtatáson és sokkon átküzdötte magát, és ezért szerettem meg. Valahol Mac és én nagyon hasonlítunk. Hiszen nem gondolta volna magáról, hogy ennyi mindent kibír és láss csodát! Némi öniróniával és humorral (és persze ősi fegyverekkel) felszerelkezve nekivág a híres ír város rejtett zugainak, hogy szembenézzen nővére gyilkosával.
Ez a könyv igazi felvezető történet volt, érződött a folytatás, és az embernek igénye van, hogy tovább olvassa a többi köteteket is. Tetszettek a párbeszédek is, és a leírások is. Kicsit furcsának tartottam a könyv vége felé, ahogy megszólítja az olvasót, bár nem volt zavaró, csak meglepődtem. Többször is el kellett gondolkoznom azon, vajon mikor meséli el ezt a történetet nekünk Mac, hiszen vissza-és előreutalások bőven találhatók a könyvben, ezért leszek kíváncsi, mi is fog a továbbiakban történni. Hiszen folyamatosan arra utal, hogy ez még csak a kezdet... de mi lesz ezután?
Tökéletesen elégedett voltam a történettel, ha néha megakadtam olvasás közben, akkor azt saját magamnak köszönhettem, a történet egyáltalán nem untatott. Épp ellenkezőleg. Szórakoztató.

Kedvenc szereplő: Mac
Utált szereplő: V'Lane
Kedvenc jelenet: amikor Mac a nővére lakásán jár (nem tudom miért, valószínűleg megérintett a hangulat, ahogy leírja a barackillatú szobát)

Értékelés: 5/ 5 pontból

Vajon mit keres Eric, a vámpírok vezére éjnek idején meztelenül az utcán? Sookie egy kis nyugalomra vágyik, de a kisvárosba érkező gonosz és mindenre elszánt boszorkányok egyszerűen ellopták Eric emlékeit, így segítségre szorul. Sookie vámpír szerelme Peruban üdül, miközben a nem hétköznapi képességekkel megáldott pincérlány a boszorkányok, az éhes vérfarkasok és a bosszúszomjas vámpírok összecsapásának kellős közepén találja magát…

Sookie ebben a kötetben megfogadja, hogy nem fogja a következő évben bajba sodortatni magát. De szegénykének a szándék nem elég: a baj jön magától.
Hirtelen számos problémával kell szembe néznie:
1.) Bill elmegy a városból, így a szakítást fel kell dolgoznia
2.) Egy csöndes éjjelen rátalál az emlékeitől megfosztott Erikre, aki bizony segítségre szorul
3.) Egy rakás boszorkány jelenik meg Bon Tempsban, akik keverik a bajt
4.) Furcsa gyilkosságok, és eltűnések lesznek a városban
és ha még ez nem lenne elég, tovább bővül a természetfeletti lények változatos palettája. Charlaine Harris negyedik könyve szerintem a legizgalmasabb az eddig olvasott True Blood kötetek közül. A cselekmény két fő szálon bonyolódik, az egyik egy fontos szereplő eltűnésére korlátozódik, a másik Erik rejtélyét igyekszik feldolgozni. Közben megjelennek az előző kötet kedvelt (és nem kedvelt) szereplői is: itt lesz Alcide, sokunk kedvenc vérfarkasa, továbbá jön az a randa Debbie is, Alcide barátunk exe, és még sokan mások Shreveportból és a környező városkákból.
Üdítő, hogy Bon Temps-ben játszódik a történet, és nem sokat utazgatunk máshova a regényben. Többet megtudunk egyes kisvárosi szereplőkről, még ha futólag is, és ez tetszett. Sookie igazán nagy erkölcsi problémába kerül, mégsem lesz belőle Anita Blake (jaj de kár, hogy ezt a mai világban szitokszónak használom. Amúgy Anita Blake=Laurell K. Hamilton kötetek, aki nem ismerné. ;) ), megőrzi az igazi "sookieságát", vagyis nem válik belőle sarki lány. Sokat fejlődik, még bátrabb, és büszkébb, a humora továbbra is egyedi, és továbbra is büszke arra, hogy tanulatlansága ellenére ő mindig igyekszik a legjobbat kihozni a káoszból is. Én igazán büszke vagyok rá.
A jelenetek tetszettek, egyikkel sem volt bajom. Nem találtam logikai problémát sem, talán az zavart egy kicsit, hogy az utolsó pár oldalba sűrűsödött az izgalom, amihez képest a lezárás meglehetősen rövidre sikeredett. Egy ekkora cselekményszálnál, mint ami az Erik-féle volt, én kicsit többet vártam a végére. Így viszont viszket a tenyerem a következő kötetért! :)

Kedvenc szereplő: Erik
Utált szereplő: Debbie
Kedvenc jelenet: Sookie- Erik utolsó jelenete

Értékelés: 5/ 5 pontból